Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
ha az én kezem alul menne képesítőre, pedig én már májusban taníthatnám. De meg ettül eltekintve is csak jobban elkészülhet 10, mint 4 hónap alatt. Szóval én sokkal helyesebbnek vélném, ha nyarára maradna ez az egész dolog. Véghatározatukat minden esetben sürgősen elvárom, hogy megtehessem a lépéseket, ha véleményük nem egyeznék az enyimmel, a mit pedig, ismételten mondom, nagyon ohajtandónak látok. A mi a fűtést illeti, én részemrül húzom, a meddig bírom. Inkább didergek, inkább nyomorgok, inkább fagyoskodom, csak hogy takaríthassak. Hiszen téli keztyűre, kalapra, mire szinte nagy szükségem volna: de hát takarékoskodni kell. Hiszen hányán vannak, a kiknek még nyári keztyűjök sincs! Igaz, hogy kalapot már keresve se igen lehet az enyimnél szemeire valóbbat találni! Gy ulának se igen van még kedve a fűtéshez; azt mondja: nincs még hideg így sem a takaródzó alatt, este megyünk haza úgyis, napközben alig vagyunk otthon. Ügy számítottunk, hogy decz. 1-én kezdjük a fűtést. A mi egyéb állapotaimat illeti: csak megvolnék. Sokat dolgozom, keveset beszélek; a munka úgy elfoglal, hogy a szórakozásnak épen nem érzem szükségét. Az az egyetlen boldogságom, hogy este elő-előveszem az Ilonka leveleit és sorra olvasom, sorra csókolom és biztatgatom, hitegetem magam azzal, hogy nem sokára karácsony lesz már! Annyi, deannyi mondani valóm lesz! Utoljára hagytam az édes apám neve napját: egy pipát küldtem neki. Még szeptembernek neki fogtam a gyűjtögetésnek, aztán a múlt hónapban is megzsugorogtam egy-pár krajczárt s ezen a megfösvénykedett pár forinton vettem. Nem hizelkedésbül vettem, csak azért, mert tudom, hogy nagy örömet szerzek vele. Nem is akarom, hogy Pistáék megtudják, nehogy azt mondják, hogy nekem ilyenre is telik. Pedig úgy gyűjtögettem lassankint, nem cigarettáztam, akármennyit csúfoltak érte és nem teszem ezután se, csak hogy takaríthassak. Egyébbként pedig az Isten áldja meg mindnyájukat, mulassanak holnap estére nálunk jól és gondoljanak szerető gyermekükre: Ferkóra NB. Ép most hozta a postás a 16 frtot. Addig is köszönöm, míg a szelvényen említett levelet megkapom és írok két olyan dolgot, a minek mindnyájan nagyon megörülnek. Ilonka máskor ne felejtse el a há^s^ámot: VIII. Gyöngyty. u. 10. sz. I. 32. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. mindkét levelezőlapját megkaptuk: a lapokat nem ismerjük, a többesszám használatát az indokolja, hogy Móra együtt lakott leendő sógorával, Walleshausenné fiával, Gyulával. — Ilonka: Walleshausen Ilona. — decemberi képesítőjét: Walleshausen Ilona ekkor a hódmezővásárhelyi óvónőképző hallgatója, tanulmányait záró vizsgája volt e képesítő. — Zsigmond: Zsigmond Konrád (1874—1963) ga- lambosi tanító, Szalay Gyula biztatására néprajzkutatással is foglalkozott. Gyakran publikált a Félegyházi Hírlapban. Utóbb Petróczi Máriát vette feleségül, így a Walleshausen-családdal rokonságba is került. Fekete János és Fazekas István szives közlése. — takaríthassak: megtakaríthassak, takaré- koskodhassam. — Gyula: Walleshausen Gyula. — édes apám: Móra Márton (1834—1913). — Pistáék: Móra István (1864 — 1957) és felesége, Ujfalusi Éva Katalin. 40
