Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
206 Édes fiam, most jól idehallgass. A polgármesternek megírtam, hogy a rossz idő miatt eddig nem javultam, sőt egy kis csúzf is szedtem föl s most orvosi tanácsra hajóra akarok ülni s körül ringani az olasz partokat, mert akkor egyszerre lesz részem levegőben és napsugárban. Ehhez azonban még két heti szabadságra volna szükségem, ő mondja meg, mi annak a módja, Te majd fölmégy az üzenet átvételére. Ezt írtam Veszternek, — mosr már Te csakugyan menj föl hozzá és ijessz rá, hogy én ugyan bolondozok írásban és levélben, de nem jó híreket kapsz rólam másoktól, nem jó volna, ha elbetegesednék, ha már annyit költöttem, foganatja is legyen, stb. — szóval, hogy maradjak, míg egészen össze nem szedem magam. Azt hiszem, nem is lesz Veszternek semmi kifogása, legfeljebb újra bejelenő a közgyűlésnek, ha muszáj. Kifelé is így kell beállítani a dolgot és Annuskával értesd meg szépszerével, hogy nem muszáj kidobolni, mint a télen, hogy én regényírói szabadságon vagyok. (Persze azt ne mondd, hogy ezt írtam.) Mondanom se kell, hogy nem állok be hajóskapitánynak, hanem itt maradok, befejezem a regényt és csakugyan tüdőre szívom az egészséget. A csúz ugyan elmúlt — mert csakugyan volt az is s egészben nem is vagyok rosszabbul, mint otthon, de én jobban akarok lenni és szabadulni a minden borultabb napon jelentkező torokfájástól. De a fő persze a regény. Szégyelnék most már anélkül Lantos elé kerülni. És el vagyok szánva, hogy inkább akkor is itt maradok, ha szabadságot nem kapok és mint szökevényt köröztetnek. Hátha így el lehetne érni, hogy a huszonöt éves jubileumomra elcsapjanak. Nem felejtettem el az ápr. 24-et, de ha haza nem megyek is, nem hagyom cserben Szalayt, — idejében elküldöm neki az évi jelentést és a Dugonics-felolvasást. Egyben bejelentem neki, hogy csúz, stb. istenáldása miatt apr. 24. helyett csak május 15-én kötök ki otthon. Lehet, hogy ez némi ruházkodási pótlásokat is szükségessé tesz majd, valahogy csak megoldódik ez a kérdés is. Egyelőre még mindig nincs megállapodott időjárás. Félórás kánikula verejtékét órákig tartó hideg eső mossa le, s a ragián még mindig nélkülözhetetlen ruhadarab. Ha jobb az idő, legföljebb levágatok a raglánból és a mit levágnak, azt hozzá toldatom a rövid ***-hoz. A magány roppant praktikussá teszi az embert. Persze már egy kicsit sok a magány és a szó köztünk maradjon, kezdem megérteni Bandit. Azonban még egy kicsit ki kell tartanunk, hogy most már aztán gondtalan és jókedvű apapa ülhessen az asztal végén, ha az Isten is úgy akarja. Most nem vártam szombatot az írással, külön beszámolót se írok, mert azt úgyis megkapjátok az újságból, remélhetőleg derültök is rajta, — hanem küldöm a levelet már most, hogy húsvéti kalácsszegésre még jobban magatok közt érezhessetek. MF — Móra Ferencnének, Abbázia, 1927. április 13. 339
