Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
nem tudok dolgozni. Már írtam vagy nyolc tárcát, de gyűjtögetem őket tartaléknak s csak egyesével küldöm a Világ-nak. Azt már látom, hogy nehány hetes abszolút egyedüllét ezentúl mindig segíteni fog, ha nagyon fáradtnak érzem magam s ez elengedhetetlen lesz minden esztendőben. Viszont azt is írásban adom, hogy ez az utolsó nyár, a mit egészen nálam nélkül töltesz otthon. Jövő évtől kezdve egy pár hétre mindig elmegyünk együtt valahova, még messzebb is, mint Balatonboglár, mert a flanc Velencében se lehet nagyobb. Hiszem az Istent, hogy a magánosán töltött hetekben mindig megadja a közös nyaralásra valót. A flancról jut eszembe: a ruhát Balázsnál nem flancból rendeltem, mert sok bűnöm lehet, de ettől az egytől mindig tiszta maradok. Hanem rájöttem, hogy mindakét nyári szövetnadrágom kiette a moly. T. i. az a moly, a melyik a pipából röpköd ki. Nagyon hercig kis lyuk található mindakettőn s akármilyen ügyesen tűntetik el, mégis csak stoppolt ruha lesz az. Hát ezért szántam rá magam hosszú tusakodás után a ruharendelésre. Irásközben kapom a Balázs levelét: hogy a ruha munkába van adva és küldeni fogja. Azonnal értesítsd, fiam, hogy ne küldje. Kár törni, nem ide, hanem visszafelé, lesz nekem anélkül is elég celle-cullám. Lehet is, hogy az egyik koffert vasúton fogom előre küldetni a szennyesekkel, de az is lehet, hogy előbb itt kimosatom-vasaltatom őket, ezzel is könnyitek rajtad. Szóval 26-án este otthon leszek s körülnézvén otthon, elsején megint elmegyek valamerre két hétre, csak nem tudom, hová menjek. Müller megint hív a Tátrába s nem elég tehertétel maga Müller, van még egy súlyosbító körülmény: a szép Mauthnerné is oda hív egy Szegedről utánam küldött kártyán. Ez a Kultúra kiadónője, fiatal özvegy asszony, — már pedig csak növel ne ! Mint a moziban tanultuk. S különösen fiatal özvegygyei ne! Jobban szeretnék Erdélybe menni s ott a csavargással megszervezni magamnak a reklámot ismerős és ismeretlen barátaim és imádóim segítségével, tekintettel a Lantosnál megjelenendő könyve/aérc, mert Erdély nagyon jó felvevő piac. Viszont itt attól félek, hogy ide nem kapok vízumot, mert az olájok nem szívesen látják a magyar írókat. Volna aztán egy harmadik eshetőség is: Pitvarosra menni ásatni. Utánam küldték a pitvarosi jegyző levelét, a melyben nagyszerű leletekről értesít s azóta olyan nyugtalan vagyok, mint a vadat szimatoló kutya. Ha még egy levelet kapok, nem tudom, kibírom-e itt a négy hetet. No majd csak lesz valahogy. Azt szentül ígérem, hogy ilyen hosszú levéllel többet nem gyötörlek benneteket. Ez volt a nagy beszámoló. Végzem is. Tehát: 1. Balázsnak szólni, hogy ne küldje el a ruhát. 2. Írjátok meg, hová címezzem ezután írandó kártyáimat. 3. X. Diust csókold meg helyettem gyermekével. Tormay Szöszillyben nem vagyok egészen biztos, de Gulácsy Irént egész bátran üsd pofon nevemben. Csókol egész szívéből: Boglár, 1926. VII. 12. Ferkó 333
