Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
1922 193 MF — Móra Ferencnének, Budapest, 1922. műre. 13. Édes lelkeim! Ne vegyétek rossz néven, hogy erre a gyűrött papírra írok, de az ember olyan kalappal köszön (különösen még újat nem kapott), a milyen van. Azt mondják, példátlan sikerem volt s hogy az akadémia díszterme évtizedek óta nem látott ilyent. A közönség végignevette a felolvasást, helyenként meg kellett állnom, míg kinevetik magukat, legtöbbet a kormányzó és a főhercegék nevettek s úgy tapsoltak, hogy a helyemről még egyszer vissza kellett mennem a pódiumra. Pékár délben azzal köszöntött a banketten, hogy úgy vegyem, ez egyúttal a Kisfaludy- Társaságbeli székfoglalóm is volt. Este a Nemzeti Színházban a kormányzóékkal szemben a szinügyi tanács páholyában ültem s Szász Károly kegyelmes úr segítette rám a lajbit. Őszinte véleményem, hogy az egész sikert a Bállá bácsi kaftánjának köszönhetem. Eddig minden rendben volna, most megyek Lidikéhez, aztán talán Szászhoz, (Kószónál délelőtt voltam), de nem tudom, mi lesz kedd este, számitanak-e rám a színháznál, vagy nem. Én minden esetre összeütök valamit, hogy kéznél legyen, ha be kell ugranom s esetleg a műsor vége felé osztanak be. Kilenckor megérkezem, rámkapom a fekete ruhát (tehát ezt készítsd ki a kofferből), s akkor, ha szükség van rám, a színházhoz hajtatok. Ma d.e. kerestem ezzel a propozicióval Vikár Bélát, az ünnepélyt rendező Amke elnökét, de nem találtam otthon, a levelemre pedig még nem kaptam választ. Ekkora levél, gondolom, elég egyszerre s ha még azt is megírom, hogy a gyomrom még mindig olyan, mint a pernyés gödör, mindent megírtam. Holnap a gyorsvonaton együtt utazom Kószóékkal és az egyetemi bizottsággal. A viszontlátásig is százszor csókol mindakettőtöket Apu 316
