Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A levél egész tartalma Móra könyvtárigazgatóvá történt kinevezéséhez (1917. júl. 11.) kapcsolódik. A kinevezést követő vasárnap — Móra „vasárnap alkonyaikor” írta levelét — júl. 15. volt. Ez lehet a megírás időpontja. Herc^el báró barátunk: Herczel Manó sebészprofesszor, Móráné kezelőorvosa. — yj~ installációm ma volt: Mórának könyvtár- és múzeumigazgatóként való beiktatásáról van szó. — a Kaszinó-vendéglőben abonnáltam: a Kaszinó vendéglőt, amelyben Móra ebédet s vacsorát fizetett elő, nem sikerült azonosítanunk. — Szászt Szász Ernő. — Turcsányiné: Turcsányi Imréné Engel Gizella (1881 — 1952); Tur- csányi Imre gyerekgyógyásznak, az újszegedi Gyermekmenhely igazgató főorvosának felesége; a szegedi feminista mozgalom egyik vezető egyénisége a 10-es években. A világháború alatt Móra ún. Vasárnapi Társaságának tagja. Mórával való kapcsolatáról lásd: Móra Ferenc levelezéséből. Kecskemét, 1979. 44—45,118—119, 131—132, 237, 284. — a társaság ma este ünnepelni kíván: a „társaság” az ún. Vasárnapi Társaság; vö. Cs. Sebestyén Károly: Emlékezés Móra Ferencről. Somogyi-könyvtári Műhely, 1979. 1-4. sz. 5. 175 MF — Móra Ferencnének, Szeged, 1917. júl. 20. Kedves Fiam, Juhász könyvkereskedő úr (a Gizella-téren van a boltja), szívesen vállalkozott rá, hogy mivel hetenként úgyis átmegy Menyházára, szívesen lesz számotokra csomag- postás is. Ez alkalommal én 17 csomag dohányt küldök tőle s valamennyit minden héten küldeni fogok, továbbá egy új függőágyat. A régi, úgy emlékszem, már akkor is viseltes volt és remélhetőleg Te annyit fogsz hízni, hogy nem bírna meg. Ennek csak azért nem írom meg az árát, hogy jobb ízű heverésed essék benne. Fogadd évfordulói és születésnapi ajándék gyanánt, híven a régi tradíciókhoz, hogy az én születésnapomon is én vagyok az adófizető. Jani tegnap, épen a születésem napján, itt volt, el van ragadtatva Pankától — azt hiszem — s levelet hozott a nagymamától, a ki most direkt kultuszminiszternek szán engem. Pankától azonban nem hozott írást, úgy látszik elfelejtette a születésnapomat. Isten ments, hogy panaszképp mondjam! Ellenben Szászné gondolt rá és egy óriás rózsacsokrot küldött, lehetett vagy száz darab. Telefonon mondta, hogy a sürgönyöd megkapta és mindjárt továbbította is, — Szász napok óta nincs itthon, a Bácskában jár. Várhelyi járt bent ma nálam gratulálni, — nem tudom, mi ütközött hozzá, tudtommal nem nagyon szeretgettük egymást a püspök úrral. Azt mondta nem is nekem gratulál, hanem az intézetnek, a mely boldog lehet stb. És hogy mióta én szerkesztem a Naplót, más lapot nem olvas, a háborús bevezetéseket világért abba ne hagyjam, mert ő mindig azokból tanulja ki a helyzetet. Vagy félóráig itt beszélgetett. Ezeket nem azért írom meg, mintha én sokat adnék az ilyesmire, de tudom, hogy Te még mindig tiszteled a papokat, mint a hogy öreg anyókához már illik is. Ma végre megkaptam a Heller-képet is, de nem egyedül, hanem egy Tauszig-rajzot 294
