Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Tintával írott autográf, a Szegedi Napló fejléces levélpapírján. MFM ír. Gyűjt. Ortutaj: Ortutay István. — Wilson-nyilatkozatot: Thomas Woodrow Wilson (1856—1924), az Egyesült Államok elnöke.— janikáról: Móra Jánosról. —inconnu: ismeretlen. A posta hivatalos nyelve a francia. Ezt a szót ragasztja rá az át nem vett levelekre, s ezzel küldi vissza a feladónak: „inconnu”, vagyis a címzett ismeretlen. — azóta: talán sebesülése óta. — a húsvéti Napló: a Szegedi Napló 1916. ápr. 23-ai száma; ebben jelent meg Móra Ferencnek Túri biró lánya c. verse. — Toldynak: Toldy Jenő (1871 — ?) félegyházi születésű lelkész, 1899-től hittanár Félegyházán. Könyve: Nápoly és környéke. Vác, 1906. Vö. Szinnyei 14:237—238. — Pap Zoltán: (1862—1919) költő, zeneszerző, a Petőfi Társaság tagja, Móra egyik támogatója a társaságban. — Szalay főkapitány: Szalay József, a „literátus főkapitány”, nagy könyv- és kéziratgyűjtő. — Margóra: Móra István e verse a Szegedi Híradó 1916. ápr. 23-ai számában jelent meg. — Földszint-be: Móra István 1894-ben megjelent verseskötetébe; a kéziratoknak a szerző művébe (elsősorban editio princepsekbe) való beleragasztása hasznos könyvgyűjtő szokás, ez az ún. grangerizálás. Szalay ennek nagy s eredményes művelője volt. — A muszka kereszt: Móra István e versét nem sikerült azonosítanunk. — Lacink: Móra László. — Józsink: Móra József. 166 Móra István — MF-heBp. 1916. május 13. Édes Ferim! Már hiszen, akármennyi dolgod van, most soká köll olvasnod, most ez a levél hosszú lesz, ha pontokba foglalnám, akkor is az lenne. Ma van a komencióba járó májusi szünnapunk, neked meg holnap vasárnapod lesz, hát én is írhatok, te is olvashatsz, gondoltam már az este. Különben mindenképpen írtam volna ma, ha kurtán is, mert furcsább szerencse még aligha ért, mint a tennapi, t. i. egyszerre kaptam levelet tőled és a napádtól. A minap, hogy rézgálicügyben Fazekas Gusztinál járt s ittháltával nekünk egy igazán felejtető jó estét szerzett, szóba került köztük odabent a rizskása s megígérte volt Maris, hogy majd küldünk egy pár kilót. (Én akkor már a lent említett rémséges- masszájú háborús verscsomót bolháztam idebent: a Seres Imréét.) Szerzett is Maris éppen 2 kilót. (Istenem, most itt még van is és nem drága, csak forint 10 krajcár a városnál!) Tegnap írja oszt anyátok, hogy Zsuzsa nem volt otthon, mikor a csomag érkezett, hát most meglepi az ebéddel, rizskását főz. (Azt nem írta, hogy tej- be-e?) VégteFn ölültem a hamar jött levelüknek, számítottam is rá, hogy most olyan fonalat kaptam a kezembe, hogy soká nem lesz vége és soká fog bennünket leveleztetni a rizskása. Mért nem küldtük utánvétre? Mi volt az ára? De rögtön (igy) ám! S rögtön ment a válasz már e levél előtt ma, hogy cserébe ment a tavalyi magva- válószilváért. Tehát folytatása következik. Csak Szolnokba és vissza vezető fonalat tudnék találni, de úgy látszik, arra tehetetlenek vagyunk. Azt még megírta Julka, hogy Pista husvétkor otthon lesz. Arra írtam én nagyszombaton, hogy hozza föl pár nap±a édesanyánkat valamelyikük. Ujfalusi mamával hadd beszélgetnék ki magukat (tán utoljára.) Vízbehányó hétfőn megírtam a Jánoska esetét: semmi emberség, semmi felelet. Holnap lesz két hete úgy kijöttem már a sodromból, hogy Margitkának írtam iskolába; most édesanyám279
