Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
162 MF — Mora Istvánnak, Szeged, 1916. február 6. és 29. kö^t Édes szegény testvérem, sokat sirtunk a verseken, nemcsak mink magunk, hanem mindenki, a ki velünk együtt lakik a cigánysoron. Ne haragudj, hogy épen a Jani búcsúz tató já* adtam le. A Baj káli leveleket nem akartam szétszaggatni — előbb majd szót értek a cenzorokkal — annyira meg nem bírhattam magammal, hogy mikor ilyen versekhez jutok, el ne kérkedjek az újságban ezekkel is, meg az én bátyámmal is. * 50 koronát ma a postára tettem — kölcsönpénzből, azért nem bírtam hamarább küldeni. (A kérés, mindenféle fajtájában, idegentől, tudod, halál helyett van nekünk.) Hogy mért kölcsönből, ide teszem hozzá a magyarázatot. Január 4-én kapok egy főkönyvvivői értesítést, hogy az állami adóhivatal letilttatta a hivatali fizetésemet múlt évi 380 korona adóhátralék fejében. A hivatali adómat lefogják, — ez a főszerkesztői fizetés után progresszív alapon kivetett adó. A fene bánja, a mi jár: jár, — a ko- miszság az, hogy soha senki ezt nem tudatta velem, se intő, se végrehajtó, csak most ez a brutális végzés. Lármáztam, kapálództam, már a hogy én tudok s részletfizetési halasztást kaptam, 100 koronás részletekre. Ez tehát 380 korona váratlan kiadás erre az évre. De idei adó is van s a fene tudja, milyen százalékokkal és pótilletékekkel az már 420 korona (a hivatali adómon kívül!). Ez kelek 800 korona erre a nyomorult esztendőre, a mikor a fixumon kívül jóformán semmi keresetem. Hetekig azt hittem, beleőrülök ebbe az istenverésbe, most már belegyőződtem valamennyire s február 1-én ki is fizettem 150 koronát. Hanem az utolsó szivart is akkor szívtam el ebben az esztendőben. Legalább addig, míg valahogy be nem tudom hozni ezt a pénzt. Persze nincs rá kilátás: se időm, se erőm több a külön pénz kereséshez. Ezt a pénzt Engel Sándor dr-tól kértem április 1-ig. Máskép nem tenném, így nagyon kérlek, édes Pistám: akkorra föltétien kiszorítsd, mert, látod, hogy vagyok magam is. Most még egyet. Ezt a pénzt, a mikor módodban lesz, a kultúrpalotába címezve küldd vissza s addig ha írsz, említést ne tégy róla. Rendes körülmények közt ugyan nincs semmi titkolni valóm Ilona előtt, lehet, hogy most se volna muszáj, de oppor- tunusabb. Gyula egy héttel ezelőtt kért 80 koronát csak három hétre s Ilona írta meg neki, hogy nem bírunk rajta segíteni. Már most attul tartok, mégis csak rosszul esne neki ez a különbségtétel, s tán — az ő testvérszíve szerint — nem is egészen igazság nélkül, bár hiszen a szeretetben az ő szíve igazán nem tesz különbséget. Amúgy ők — Pankával — most elég jól elvannak, magam sok belső idegességgel élek. Nem csuda, ha fáradt vagyok már, — s március 3-án már Tömörkény is bevonul. Nem tudom, az Isten tudja-e, mi lesz velünk. Mindnyájatokat, a kik vagytok még, Katussal együtt (kimaradt a leveledből, ez jót jelent, gondolom) egész szívével ölel Feritek 275
