Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Bobnénknak néha, a maga módján mégis csak nagyon szeret ő téged s ő a legrégibb s azt hiszem, legőszintébb barátnőd. O emlitette, hogy az Uj Idők nem jár Szliácsra. Pestéi intézkedtem, hogy ottléted alatt küldjenek oda is Uj Időket, Magyar Lányokat, Én Újságomat. így legalább engem is ellenőrizhetsz, hogy nem dolgozom a magam kasszájára s Pankának is találsz meséket. Megőrizned nem szükséges őket, mert nekem jönnek a rendes példányaim. Erről jut eszembe egy érdekes pesti esetem, mely téged is érdekelni fog. Bementem egy Andrássy-uti trafikba szivart és levélpapírt venni (tulajdon ezt, a melyiken irok). Egy fiúcska ült a kasszánál, a ki engem meglátva, egyszerre eltűnt és az apjával tért vissza, egy öreges bácsival. A gyerek rámismert az Én Ujságombeli arcképemről, azóta megfehérült fürteim dacára, az apja pedig megköszönte azt a Pali húgom cimű elbeszélést, a mely csakugyan valami fura történet lehet, mert téged is megrikatott. Érdekes, hogy az öregnek körülbelül ilyen esete volt ezzel a fiúcskával, — hanem ez a levél már anélkül is hosszú. Elég az hozzá, hogy vettem 50 darab portorikót, hogy hosszabb időre ellássam magam szép száraz szivarokkal — s mikor itthon felbontottam a skatulyát, találtam benne 50 darab gyönyörű trabukkót. Nehogy azonban túlságosan elbízd magad ezen történet miatt és átengedd magad a dicsőség mámorának, itt mellékelek egy levelezőlapot, a mellyel Hódságról tisztelt meg valami Jezerniczky nevű mérnök. Az utam különben igen kényelmes volt, — eltekintve attól, hogy nem teljesült az a titkos óhajtásom: bár lekésnék a vonatról. Csak egy perccel kellett volna tovább búcsúznunk ott az ajtóban s lemaradok; így még felugorhattam a már induló vonatra. Gondolom, ezt a levelet minden várakozásodat meghaladóan hosszúnak fogod találni s ezt tekintetbe veszed majd, ha a következő leveleim rövidebbek lesznek. Tőled természetesen nem várok ekkora levelet, de minden esetre minden nap nyugtass meg pár sorral magatok felől, ha jónak látod s ird meg, a miről gondolod, hogy érdekel. Kényelmetlenséget azonban még az írásból se csinálj magadnak. Pankával együtt mindkettőtöket szeretettel csókol: Apu Sz, 1909. júl. 9. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Pankát: Móra Pankát. — sokat beszéltél [. . . ] nekem a jeher cipőkről: Móráné 1909 július elejétől augusztus elejéig (talán 4-ig) Szliácson volt fürdőn, lányával, Pankával. Szliácsra Móra elkísérte őket, de hamarost, már júl. 7-én visszatért Szegedre. A „fehér cipőkről” még Szliácson beszélgettek. — Krausznál: a Krausz M. utóda Löwi Soma férfidivatkereskedésében. Boldogasszony sugárút 36. — Weisz-' Weisz Lipót. — numerals: számozás. — Istvántól: talán Molnár István könyvtári szolgától; 1902-től 1916-ig dolgozott a közművelődési palotában. A Somogyi-könyvtár száz éve. Szerk. Péter László. Szeged, 1984. 420. — András: Széli András könyvtári szolga 1908 és 1937 közt. Vö. uo. — a Putyué: Putyu, Sz. Szigethy Vilmos leánya, Szigethy Vilma (1904 —197 ?); később középiskolai tanár. Juhász Gyula verset ajánlott neki: Stanzák az ifjúságról. JGYÖM 2: 273—274; 538. A küldeményről lásd az 1909. júl. 18-i levelet. — Tivadar barátunk: nem tudtuk azonosítani. — a holnapi nevezetes uzsonnán: a szliácsi „közuzsonnáról” lásd a júl. 10-i levelet. — a biztosítást már ma kifizettem: nem tudjuk, milyen biztosítást kötöttek Móráék az Adria biztosító társasággal; leginkább lakásbiztosításra gon231
