Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
lehet: hogy olyan lesz a pályám, mint az őszi napé, melyet felhők borítanak el, mikor felkel, melynek delelését is eltakarja a köd s mely csak lenyugtakor, sírja szélén, vagy csak lenyugta után ragyogtatja vissza bűbájos fényét. Mondom: lehet, hogy tele lesz az életem nyomorúsággal, lehet, hogy ünnepelnek, örökre megemlegetnek bennünket: eleget mondtam mindakettőről. Gondolkozzék: akarja-e életét az én életemhez kötni, akarja-e biztos jövőjét az én bizonytalan sorsomhoz lánczolni. Ne téveszsze meg az: hogy én kiszíneztem a nyomorúságot: mindig nyomorúság marad az. Mint a dicsőség, a boldogság is mindig az lesz. Gondolkozzék a fejével és a szívét csak azután kérdezze ki. Ezeket akartam mondani a születése napján! Most pedig vezesse a mindnyájunk édes Atyja a két kézinél fogva! Kezeit csókolja igaz szeretettel örök híve: Móra. Nefelejts. Légy ábrándos, légy merengő! Ne ösmerd az életet! Légy ábrándos, légy merengő: Bárki mondjon mást neked! Álmodozzál mind a sírig, Elmerengve, boldogan! Hidd el: a szív addig boldog, A míg fényes álma van! Ne ébredj fel álmaidból, A míg szíved feldobog: Ne lássa a valót szemed, A míg benne tűz lobog! Álmodjál a mennyországrul, Melyet ád a szerelem: Legyen álmod tündérálom S szárnyain az égbe menj! Sohse nézd azt: mi van rejtve A csalóka szín alatt! Sohse érintsd csak a felszínt S kezedre csak az tapad! Álmodozzál igazságrul s Sohse tudd meg: mi az ál! Álmodj arrul, hogy, ki fárad, Mindig jutalmat talál! Álmodozzál mindig arról, A mi szép, jó és igaz — 22
