Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)

A levelek

esik a kezembül, vagy míg azt nem gondolom, hogy te is azt gondolod: hogy ennyire már mégis kár volt törni magát szegény Ferinek!

Hanem hogy olyan lesz-e a levelem, a milyennek máskor, józanon írnám, azt nem merem állítani, mert minden gondolatom úgy szétködlik, szétfolyik, vagy helyesebben olyan üresség van ? fejemben, a miben csak úgy úszkál egy-egy gondolat, mint a tejes asszony tejében egy-egy szerelemtül megszédült légy.

A fő minden esetre az, hogy ha én itt maradtam is, tik szerencsésen hazajutottatok. A szívem kísért benneteket, mert a közgyűlésen biz én nekem csak olyan lélek nélkül járt a kezem, mint a varrógép kereke, a szívem, az ott járt veled, simogatta az arczodat és csókolgatta a szemed, a szád, a mire két nap alatt alig akadt itt alkalom. (Nem is helyes dolog az, hogy nem egyedül jössz át soha: mert akkor bizonyosan máskép sikerült volna a felkeltés is és én nem néztem volna olyan nagyon csudálatosán, mint a hogy a mama állítja, a kinek pedig én tudvalevőleg minden állítását szentírás számba szoktam venni.)

A fő tehát az, hogy szerencsésen hazaértetek. Másodszor, hogy a kanári is, jövendőbeli vagyonúnknak igen kicsike fundamentuma — vagy nem is közös fundamentom ez? — szerencsésen hazaérkezett szint azonkép. Mikorra én hazamegyek, akkorra tanítsd meg a nevemet énekelni. A legfőbb pedig az, hogy te magad is tanulj meg enni, mikorra hazamegyek, mert teljes határozottsággal és komolysággal mondhatom, hogy én még julius 15.-ről is elhalasztóm az esküvőt, ha akkorra piros, kövér, szelíd és jókedvű nem leszel, — noha az öt forintot hosszabb gondolkodás után hajlandó leszek talán lefizetni érted a belvárosi parochián. Egyébként pedig tisztelettel és aggodalommal kérdezem, hogy a háromszori hirdetésért és valami elbocsátó levélért, vagy mi fenéért otthon is öt forintot kell fizetnem, mint itt? Ezt pedig nem vettük számításba csütörtökön a költségvetésnél, mikor azt számitgattad, mennyi sok pénzem marad nekem még akkor is a havi 60 forintombul, ha minden kötelességeimnek eleget teszek.

Egyébként mi újság? Ha az utazás maga szerencsés volt is, szerencsés volt-e a naza- érkezés is? Nem szidott meg Mutterka benneteket Szegedestül, esküvőstül, mindenestül? Főkép nem neheztelt én rám, a mérthogy elsikkasztottam a mézeskalácsát? Pedig tessék elhinni, Mutterkám, kézit csókolom, hogy csak jót cselekedtem vele, mert kaptam tőle olyan gyomorrágást, hogy még vagy három annyit megettem volna kínomban! Bizonyosan anilinnal festették a mézeskalácsosok, a nyomorultak.

És ha már benne vagyok, hogy a te leveledben másoknak is beszéljek és Mutterka megadta az abszolúcziót, akkor édes anyámé kát is kérhetem: ne hogy megharagudjanak rám, a mért ilyen kurta leveleket írok, hogy ő róluk alig esik benne szó. Hallom, hogy már anyám is féltett, hogy elzüllök Szegeden — vagy nem is hallottam, csak sejtem: a mire azonban azt hiszem még Juliska húgom is mosolyogva csapja össze a kézit: hogy ilyentűi hogy lehetne félteni Ferit, a mi Ferinket, a ki különben is úgy el van foglalva levélírással, hogy rá nem érne a lumpolásra. Bizonyság rá a neki és Tóth Pistának írt levelek hosszú sorozata.

Végre pedig tetőled köll még bocsánatot kérnem, édes kis anyám, hogy ilyen papírra írtam, a minek a hátulján vers volt kezdve, de csak most vettem észre. Ennek ellené213