Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
közlése.) Wciszék a Móra házaspár közeli barátai lettek az első szegedi években; a Fodor utcában szomszédok is voltak. — mamáikkal utaltak: valószínűleg akkor, amikor Walleshausennéék május elsején meglátogatták Mórát Szegeden. Lásd az előző levelet. — Zsuzsánkat: Kanizsai Nagy Zsuzsát. — Mutterkának, mamákának: özv. Kanizsai Nagy Ferencnének s Walleshausen Jánosnénak. 116 A1F — Walleshausen Ilonának, Szeged, 1902. június 17—19. Édes menyországom! Hiszem, hogy azóta meg vagy nyugodva annyira, a mennyire, mert bizonyosan megkaptátok az este a sürgönyömet, mely valószinűleg megijesztett benneteket, noha én csak megnyugtatás szempontjából eresztettem útnak, mihelyst megérkeztem Kikin- dáról, a hova vasárnap délelőtt utaztam el a gyorsvonattal s tegnap, hétfőn este érkeztem meg. Csak annyit időztem még, míg a lapban kijelölt újdonságokat megírtam, aztán siettem neked sürgönyözni, szomorú kis gyöngyvirágom, hogy legalább az éjjeled nyugodtabb legyen, mint a nappalod volt, én magam pedig siettem lefeküdni és aludtam egész hétig, most nagyon sietve írom meg ezt a levelet, a mire később megint aligha érek rá, mert nagyon eseményteljes, szenzácziós napunk lesz. A dolognak tudniillik az a hübnere, hogy Szegednek két nagy eseménye volt és van a napokban, melyek az egész ország figyelmét ide irányítják. Az egyikről bizonyosan értesültetek a Friss Újságból, hogy egy rácz népköltő egypár szegedi gyereket felpofozott a vasútnál, mert magyar hazafias dalokat énekeltek. Ez az ur Pavlyovics Ljubomir országgyűlési képviselő s ezt meginterjúvolandó kellett nekem Kikindára utaznom vasárnap. Kikindáról aztán be kellett néznem néhány közeli faluba is, egy másik, még nagyobb dologban. Ma van tudniillik a szegedi esküdtszék előtt Korn Arthurnak a tárgyalása. Ez egy németországi pénzen kibérelt újságíró, a ki a torontáli svábok közt a legfölháboritóbb módon izgat a magyarok ellen. Ez ügyben is adatokat kellett szereznem a községi bíróktól, jegyzőktől, papoktól. Ma van, mondom, a tárgyalása itt Szegeden, mindjárt oda köll sietnem s ott jegyeznem egész egy-két óráig délután. Majd elolvashatod a holnapi lapban részletesen. Te persze, mindenem, meg nem érted, mi van ebben olyan fontos, olyan nagy dolog: hogy egy egyhetes vőlegény emiatt ne menjen haza epekedő kis menyasszonyához? Hanem majd ha eltelik az az egy-két hét és összesegít az isten, akkor majd meglátod, tán meg is érted, hogy mint hoz áldozatul a közönségnek az újságíró időt, fáradságot, napot, éjszakát, mindent. Csak azért, hogy a közönség az ő lapjára azt mondja, hogy különb a többinél. Óh, mikor valaki kedvetlenül dobja el a kezibül az újságot, hogy úgy sincs benne semmise: nem gondol arra, hogy hány keserves órájába került szegény ujságcsináló napszámosoknak az a sok semmiség. Hanem van aztán virága is az újságírásnak. Nem tudom, olvastad-e abban a vasárnapi számban, mikor én otthon voltam, azt a hosszabb czikket, a melyiknek ez a czime: Dobó Sándor kubikos családja. Visszajövet, hétfőn Békefitől hallottam, hogy vala209
