Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
délután ittam két 50 kros bélyeg kíséretében működési bizonyítványért, tudakolva egyúttal, nem kellene-e őszre oda is tanár. Pista ugyan biztosra veszi az állást Szegeden, még ha az igazgató nem kandidálna is, mert őkegyelmessége pozitív Ígéretet tett, hogy legközelebbi alkalommal föltétlenül helyet ád szegény fejemnek. Temesvárra is holnap küldöm a folyamodványt, nem ugyan Pistára támaszkodva, mert ő azt mondja, fölösleges odaírni akárkinek is, mikor úgyis föltétlenül biztos az állás. Csudálatos ember ez, hanem majd a jövő levelemben írok róla többet, mert itt már nem igen fér. Rettenetes elfoglalt, a hogy mondja, de én csak azt látom, hogy este kilenckor már lefekszik és alszik reggel hatig, legalább mióta itt vagyok. Ide köllött jönnöm, mert Sándor bácsinál a kis szobában a Juli néni lánya lakik. Sántha pedig, noha írtam neki előre a dologrul, föl se hozta, hogy esetleg hozzá szálljak. Gyulával nem sikerült még beszélnem, mert szolgálaton van, hanem tegnap azért elküldtem neki a pénzt, s megírtam, hogy mihelyst teheti, keressen fel a saját gyomra érdekében. Még csak szegény Julcsáról egy-két szót. Az a szegény lány karácsony óta folyton szenvedi azt a kínt, a mi minden kínok legnagyobbika: a megaláztatást. Szegényt magam majd megsiratom, mikor látom, hogy egész itthonléte alatt nem hallani öt szavát, mert nem beszél vele senki. Hanem azért szegény anyám, apám csak legyenek nyugodtak, majd segítünk mink Tóttal a bajon (ő is lemaradt!) Addig ne panaszkodjon mama senkinek, míg haza nem megyek, mert én bizonyosan fordítok egyet a dolgon. Most cipőre, meg kalapra kérne 5—6 frtot, mert alig mehet iskolába, olyan rossz a cipője, a kalapja meg még téli. Kérd meg, lelkem, mamáékat, hogy ha az Uj Idők küldenék a pénzt, ne fizessék ki most az én cipőTintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Csonka, a levél vége hiányzik. Keltezetlen. A családi levelezés egyik korábbi rendezője, 1902. januárra datálta. Ez azonban téves: 1. ha 1902. januári volna, akkor Móra nem mondhatná, hogy akkori elválásunk előtt „több félesztendejinél, hogy félnapra se váltunk el” — hisz 1901. szeptemberében, októberében Pesten volt. 2. ha januári volna e levél, nem volna az sem baj, hogy Móra Juliskának „a kalapja még téli”, hisz télre téli kalap kell. A legvalószínűbb az, hogy e levél 1901 őszén, még szeptemberben keletkezett. A „félesztendejinél” hosszabb együttlét emlegetése ugyanis csak ekkor volt lehetséges. Péter László már rég kimutatta hogy Móra már 1901 őszén szegedi állást keresett (Péter László: Móra műhelyében. Somogyi-könyvtári Műhely, 1979. 1—4. sz. 65 — 66.). mikor katonának mentem: 1900. okt. elején. — Pistáéknállakom: Móra Istvánéknál, Budán. — Vajainak: talán Vajay József (1881 — ?) félegyházi tanító; ő 1903-ban nősült, de nem Tóth Jolánt, hanem Görög Juliannát vette feleségül. (Fekete János közlése.) — Traummal: bizonytalan olvasató szó. — Marira néyve: nem tudjuk azonosítani. — a viysganapokrul: ezekről a vizsgákról nem tudunk közelebbit. — a folyamodványom reggel indítom útnak Szegednek: Vö. Péter László idézett írását 65. — Lövőre: ahol 1900. április 28-ától június 28-áig tanított. — Pista: Móra István. — őkegyelmessége: valószínűleg Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. — Temesvárra is holnap küldöm a folyamodványt: e próbálkozásáról közelebbit nem tudunk; valószínűleg itt is tanári állást remélt. — Sándor bácsinál: Péterfy Sándornál, az Óvoda u. 4. sz. alatt. — Juli néni: házinéni az Óvoda utcai lakásban. — Sántha: Sántha Mihály. — Gyulával: Walleshausen Gyulával. — Julcsáról: Móra Juliskáról: akkor Móra Istvánéknál lakott. — Tóttal: Tóth Istvánnal. — Lemaradt: a szó eleje bizonytalan olvasató. — Uj Idák küldenék a fényt: nem tudjuk, melyik írásáért. Ha mégis 1902. januári volna a levél, akkor a Szegények karácsonya c. verse jöhetne szóba, mely 1901. dec. 22-én jelent meg az Uj Időkben. 199
