Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Ju/csa: Móra Juliska (1884—1962), Móra Ferenc kishúga. — azt a rossz gyereket: Walleshausen Ilona bátyját, Gyulát (1878—1943); ekkor Móra osztálytársa a félegyházi gimnáziumban, később budapesti egyetemi tanulmányok után bajai orvos. Az érettségire Móra készítette föl. — Gyulának: Walleshausen Gyulának. — L.oco: latin; helyben, azaz Félegyházán. 2. MF — Walleshausen Ilonának, Kiskunfélegyháza, 1897 tavasza Kedves Ilonka! (Már csak írom utólagos jóváhagyás reményében.) íme: kérem a cserét, kedves sorait, a melyek díját ezer örömmel fogom lefizetni, minden sorét, — hát csak legyen bár annyi, a mennyit én írtam. — Vásárhelyhez sok szerencsét! Kezeiket csókolja: Móra Ferencz [A másik oldalon: ] Az ernyőért köszönet. Tintával írott autográf, névjegyen. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A családi levelezés egyik korábbi rendezője, talán Hegedűs András, 1897-re datálta. Valószínű kelte 1897 tavasza (de 1896 ősze sem kizárt). , Vásárhelyhez sok szerencsét: Walleshausen Ilona a hódmezővásárhelyi óvónőképző hallgatója volt; e névjegyet Móra nyilván egy Vásárhelyre indulás előtti alkalommal küldte. 3. MF — Walkshausen Ilonának, Kiskunfélegyháza, 1897 tavasza Kedves Ellenségem! Nagyon szeretnék már kibékülni s mivel magam nem mehetek el a békealkudozások ügyében, mert... mert sok dolgom van, nem pedig azért, mert nem bírok, íme: küldöm engesztelőbe a verseket, még meg is toldva eggyel. Ügy-i elhiszi édes Ilonka, hogy igazán írtam és csak Ilonkának? Ugy-i nem haragszik érte? Hiszen már úgyis megbocsátotta az én legnagyobb vétkemet. Sok-sok írni valóm lett volna, azért kezdtem ilyen nagy papírra írni: hanem nem bírok tovább írni, úgy zúg a fejem. Még egyet: olvassa el Ilonka az „Álmot” és írja rá egy darab papírra csak azt, hogy jól álmodtam. Gyulát pedig küldje el tanulni. Mikor találkozunk, nem tudom. Addig is kezeiket csókolja igaz szeretettel: a fecske 16
