Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)

A levelek

volt, hogy vasárnap délelőtt a gyorsvonattal hazautazom s hétfőn, vagyis ma visszajövök. Azért nem akartam levelet írni, illetve azért nem írtam, mert magam akartam helyette beállítani. Jegy azonban nem jött s így megint csak te vagy az, a kit szomorúság ért: se levél, se legény. Levél azonban megy most, — hogy a legény is megy-e szombaton, az bizonytalan bizonyos körülmények közbejöttével. December 10-én, vasárnap van ugyanis az én Írásbeli vizsgám, és hát mégis csak szükség volna bizonyos dolgokat feleleveníteni az emlékezetemben akkorára, mert bizony én szeptember óta, mikor teljes vizsgára-készülten jöttem föl, nem igen tanultam, csak vártam a vizsga idejét. Ezért szerettem volna úgy, hogy inkább ezen a vasárnapon mentem volna haza. A másik dolog, a mely december 4-én lesz, nem tartóztatott volna vissza egy percig sem: akkor lesz ugyanis a Körnek ünnepélyes megnyitó bankettje, melyre megvan híva Wlassits, a pesti polgármesterek, s az egész egyetemi tanári kar s a hol a kör vezető-bizottsága nevében nekem kellett volna az üdvözlő beszédet tartani. De hát mit énnekem a köri bankett, mikor a Mutterka nevenapjáról van szó és mit énnekem a miniszter és az egész világ, ha én ünnepi beszéd helyett a menyasszonyom vállára dőlve hallgathatok? Mondom, ezt minden gondolkozás nélkül visszautasítottam, azonban ez a másik dolog, az írásbeli egy kicsit gondolkozóba ejtett és így megeshet, hogy nem megyek haza. A mi pedig azt hiszem, neked is jobban fájna, mint a levelem késése. Én magamrul nem is szólok. No de nem írok még biztosat, még addig majd meglátom, hogy fordulnak a dolgok. Te erre a levelemre csütörtökre válaszolsz és én péntekre biztos választ írok. Ha péntekre, pénteken reggelre nem kapsz levelet, az annyit jelent, hogy szombaton otthon leszek.

Éppen mikor idáig jutok a levélben, érkeznek vissza három heti bolyongás után a nevedre címezett lapok biharmegyei Félegyházáról. A kiadóhivat [al ]i főnök ugyanis, a ki expediálta a lapokat, nem Kunfélegyházára, hanem egyszerűen Félegyházára címezte s így elvitték Biharba s az én kis menyasszonyom hiába várakozott. Az illető urat pedig most már meg nem szidhatom, mert elment valahova vidékre nevelőnek, se a lapokat újra küldeni nem akarom, hanem ha hazamegyek, akkor viszem minda- négy, eddig megjelent számot; ha nem megyek, akkor vasárnapra küldöm.

Gyula is volt az este Pistáéknál, illetve szombat este Balázszsal együtt. És megindult a nemes munka, a kártya, a minek pedig én éppen olyan ellene vagyok, mint Zsuzs- ka. De nincs mód, hogy az ember kitérjen előle, ha fölszólítják. Visszajövetelünk óta különben ez volt az első este, mikor mindaketten itt voltunk és kártyáztunk. A házigazda és tisztelt neje elvesztett valami 1 frt 50 krt, Gyula nyert 92 krt, én magam se nem nyertem, se nem vesztettem egy krajcárt se. Egy hasznom mindazáltal Volt az estébül: nem mondtam senkinek, de annál erősebben megfogadtam magamnak, hogy én többet az életben soha pénzre nem játszom, s egyáltalán kártyát a kezembe nem veszek, csak otthon, tenálatok, a Mutterka kedviért. Mert annál veszedelmesebb időlopás testre, lélekre nincs, ha pénzre megy. Mondom, megfogadtam, tehát természetesen meg is fogom tartani. Látod, ezért, hogy otthon olyan nagyon dohányoztam, idefönt azóta nem dohányozom. És itt ne mosolyogd el magad: hogy nem ám, mert nincs miből! Péterfy akárhányszor megkínál mostanában, mindig visszautasítom. Mert végre is a dohányzás oktalanság — tehát én nem csinálhatom.

159