Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Apámnak, anyámnak kézit csókolom, Mutterkának újra köszönöm az ebédet, a mamánkat most már józanon csókolom, Zsuzsámot csak a kis ujja hegyin csókolom, Kucserának szives üdvözletemet küldöm, téged pedig igaz szeretettel ölel, csókol: a te urad, Ferkód Budapest, 99. nov. 16. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Hogy telkemre kötötted most is: Móra nov. 11 —13-áig volt otthon Félegyházán. — a? öreg Péterfy: Péterfy Sándor. — mihelyt megérkeztem: Móra nov. 14-én, kedden utazhatott vissza Pestre. — másnap délután keressem föl Pását: Móra nov. 15-én kereshette föl Pósa Lajost (1850 — 1914), az akkor már nagyhírű ifjúsági írót és költőt. Joggal állapíthatta tehát meg, épp e levél alapján Hegedűs András, hogy Móra nyomán tévesen terjedt el az az adat, miszerint Móra és Pósa csak Szegeden kerültek kapcsolatba. — Pistáiknál: Móra Istvánéknál. — a részegségtül: Móra otthon Márton-napot ünnepelt, s menyasszonyát is meglátogatta, ok s alkalom tehát volt az ivásra. — szerdán este pedig Gyulához mentem: Walleshausen Gyulát nov. 15-én este kereste fel. — vasárnap délelőtt van az ünnepély: a Tanítók Háza fölavatására nov. 14-én került sor; Móra István valóban nem ment haza ekkor szüleihez. — utunk: Kiskunfélegyházától Budapestig, nov. 14-én. — Kádár: nem tudtuk azonosítani. — Kucsera tisztelendő: Kucsera (Kutsera) Károly a félegyházi Szent István templom (Üjtemplom) káplánja 1899. szept. 25-étől 1900. aug. 25-éig. — szombaton estefelé, meg vasárnap este, meg hétfőn este: nov. 11 — 13-án. — L,:nka nénivel: Csák Kálmánná Szerelemhegyi Karolina. — Mutterkának: Kanizsai Nagy Ferencnének. mamánkat: özv. Walleshausen Jánosnét. — Zsuzsámot: Kanizsai Nagy Zsuzsát. — 89 MF — Walkshausen Ilonának, Budapest, 1899. november 20. Édes, drága Mindenem! Már ezután, úgy látszik, én csak állandóan arra leszek jó, hogy neked szomorúságot okozzak. Te ugy-e még vasárnapra vártál éntőlem levelet? És milyen szépen könyörögtél az utolsó leveledben: hogy ne feledkezzem meg rólad, hogy Írjak ám biztosan! Ma pedig van hétfőn este, féltiz és mire én ezt a levelet itt a szerkesztői asztalnál megírom, akkorra lesz tizenegy óra és ezt a levelet te csak szerdán reggel kapod meg, mert ma már nem lehet bélyeget venni. Ugy-e, mégis csak nagyon rossz ember ez a te kis urad? Te azóta bizonyosan szomorkodtál, bizonyosan rossz kedvű is voltál egy kicsit, tán az inasokat is összeszidtad én miattam, tán a Gézát nyakon is ütötted rossz kedvedben — hiszen a múltkor úgyis ígérted neki — szóval a te szívednek nagyon fájt, hogy én megfeledkeztem terólad! Pedig kicsim, pedig . . . pedig egy kis utánagon- dolással ki is lehetne ám azt találni, hogy én ezt a levelet még akkor se küldhettem volna el neked előbb, ha megírtam volna is. Mert ingyen nem viszik el a levelet se. Pedig ... — a többit tán nem is muszáj kiírnom, mert nekem fáj, meg tán neked is — és tudod te azt magadtól is. És hát mit ér ilyenformán a dicsőség? Mit ér, hogy ma este annyit tapsoltak, annyit 156
