Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Azt hiszem, a vasárnapi lapba versem lesz. Ajánlom figyelmedbe. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Miska: Sántha Mihály. — az öreg: Péterfy Sándor. — Gyula: Walleshausen Gyula; valószínűleg máj. 28-án este érkezett vissza Pestre Kiskunfélegyházáról. — Sebőgnével szemben: Vagy Sebők Lajos nagyszalontai kántor feleségéről, Szél Juditról van szó, vagy (s ez a valószínűbb) fiuk, ugyancsak Sebők Lajos (1871 — ?) menyasszonyáról, Jakubek Emmáról. Ök 1899. július 3-án házasodtak össze Félegyházán. — a mit én Miskárul írtam: lásd Móra máj. 15-ei, menyasszonyához írott levelét. — Porsz.tért: Porst Kálmánért. — a vasárnapi lapba versem lesz: Haza. Félegyházi Hírlap, 1899. jún. 4. Űjraközölve: Móra Ferenc ifjúkori versei. Kiskunfélegyháza, 1976. 202—205. 80 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1899. szeptember (22—)23. Édes Üdvösségem! Bizonyosan neheztelsz is már rám azóta, bizonyosan azt gondolod már, hogy tán eszembe se juttál vasárnap éjszaka óta, hogy még most se írtam. Pedig ha tudnád, lelkem! Ha tudnád, hogy minden vigasztalásom te voltál e szomorú napokban, a melyek éppen azért olyan szomorúak, mert te, édes vigasztalásom, olyan messze vagy. Ne haragudj, ne neheztelj rám, mindenem, mert mi lesz akkor én velem ebben a szeretet nélkül való városban? ... Már az úton kellemetlenségem volt. Olyan sokan voltak minden felé, hogy le se ülhettem, hanem egész Pestig álltam kint a folyosón. Mindjárt rágondoltam a kártyára : hogy bosszúságot jósolt. Pedig az igazi még csak ezután jött. Abból a bizonyos nagy kcndiczióból egy szó sincs, nem is említette az öreg. Kosztot azonban kapok, Gyulával együtt egy elsőrangú szállóban, a Vadászkürtben. Nem ugyan teljes kosztot, mert az nincs senkinek, hanem vagy ebéd, vagy vacsora. Mi ebédet kapunk, — gondolom, vasárnaptól kezdve. Ilyformán Gyulának vacsorája nem lesz, én azonban itt vacsorázom Péterfynél, — már tegnap is, ma is és ezután mindig. Azt hiszem, belátod, mennyire örülök, hogy végre megszabadítharom Pistáékat magamtól. Any- nyival is inkább, mert, mióta feljöttem, mindakettő olyan, mintha haragudna valamiért, s különösen Pista nagyon harapós. Valamit sejtek s ha ez bizonyosra változik, akkor majd többet írok az egész dologról. Gyulával még a héten minden nap beszéltem, csak ma nem, ma pedig péntek van. Gondolom, megírta, hogy Miskát mi baj érte, hogy: októbernak elsején be kell rukkolni — azért Balázszsal laknak együtt. Szép, tiszta, világos szoba, jó helyen van, a klinika szomszédságában és igen csendes, a mire most Gyulának nagy szüksége van, hogy a vizsgára készül. Errül jut eszembe, hogy, ha föl akar jönni a mama, halaszsza el egy kicsit az utazását, úgy szüret utánra, a mikorra én is, Gyula is leszámolunk, Pistáék is átmennek Budára és meg se sejthetik, hogy a mama itt van. Ha átmennek, én bizonyosan nem keresem föl őket, csak egy hónapba egyszer, akkor is csak futtába .. . 136
