Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
leszek segédtanár, hanem tanársegéd. Most csak megerősít a tervemben az, hogy Mágócsy megösmert, meg legjobban az, hogy bízom a vizsgám sikerében. Nálunk, bölcsészeknél öt-hat esztendő alatt egyszer történik az, hogy valaki kitüntetéssel vizsgázik. Én — azt hiszem, nem veszed dicsekvésnek — föltétien biztos vagyok abban, hogy kitüntetéssel teszem le a vizsgáim. A mikor aztán folyamodom a tanár- segédségért és legkésőbb jövő karácsonykor meg is kapom az állást, a mivel 700—800 frt. fizetés és 150 frt. lakbér van egybekötve. Pistának is, az öregnek is mondtam már a tervemet és örömmel helyeselték mindketten. Téged pedig még egyszer kérlek arra, hogy félre ne ösmerj valahogy ebből az egy-két szóból. Mert hiszen tudod, hogy'’ nem szokásom magamról beszélni és a mit írtam, azt nem a magam nagyrabecsülése íratta velem, hanem végre is számot köll vetni a jövővel és azt csak szabad remélnem nekem is, hogy az igyekezetem végre csak megtalálja a jutalmát. Meg osztán a Wollentz-lány vőlegényinek csak különb embernek köll lenni a többinél! Igaz, Ilonkám? Ápr. 26. Szerda. Az egész éjjel nem bírtam aludni. Mindig azon töprenkedtem, hogy jó volna még most, rögtön keresni egy táncztanítót és neki fogni annak a magasztos munkának, a mi nélkül az ember nem lehet tökéletes. Egész éjjel azon ábrándoztam, hogy: Istenem, milyen szép is lesz az, ha én táncolok. Jézusom, de szép lesz! Ugrok nagyokat, föl a plafondig, beütöm a fejemmel a zálogház padlását. Rikkantok éktelen nagyokat és verem össze a két tenyeremet nagy boldogságomba, hogy most már én is ki tudom magam alul rúgni a földet. Azonközben pedig szakad rólam az izzadság és ezt a bolond hosszú hajamat mindössze áztatja és leragasztja az orrom aljáig, úgy, hogy olyan leszek, mint a sündisznó, a ki házasodni készül. Istenem, micsoda szép is lesz az! És sorra fogom táncoltatni az egész frekvenciát attul az aranyos Kovács Iréntül kezdve a Citter-lányokig és kacsintok rád nagyokat a táncosném mellül. Szerelmes Jézuskám, de szép lesz! Mondom, egész éjjel nem bírtam aludni a nagy boldogság elgondolásától, hanem reggelre kelve még is csak arra határoztam el magam, hogy inkább lemondok a koszorúlegényi nagy tisztségrül, hanem medvét nem csinálok magambul. A miből még nem következik, hogy te neked is le kölljön mondanod a koszorúlányságrul, mert az ellen nekem semmi kifogásom, sőt nagyon természetesnek találom, ha két esztendei szomorú rabságod után megáhitod egy kicsit az örömet. És azt is értem, ha te szégyelni fogod egy kicsit, hogy éppen a vőlegényeddel nem táncolhatsz, annál az egyszerű oknál fogva, mert az nem tud. Hát én nagyon szívesen megkíméllek ettül a szégyentül, olyanformán, hogy majd irok Zsigmondnak, hogy a körülményeim nem engedik, hogy július elejéig hazamenjek. És akkor nem fogok hazamenni, csak a lakodalom után és ezzel meg van oldva a kérdés. Teveled, azt hiszem, ennek dacára is jó barátok maradunk és nem vagyok tartományos attul, hogy Petróczy Jóska elcsavarná a fejecskéd. Mondom, ennyit megtehetek, de táncolni meg nem tanulok, mert éppen most egyébb dolgom is van. Aztán meg tetszenék az neked, ha én most
