Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Látod, mindig irom, hogy magadrul is írj valamit, beszéld el, hogy vagy, mivel töltőd a hetet, mikor szoktál én rám gondolni, hogy vagytok, mit csináltok otthon? De te mindezekrül nem írsz egy hangot se. Hanem a papír felit fölül üresen hagyod mind a négy oldalon, a többin pedig azt írod minden második sorba, mennyire szeretsz. A mi énnekem nagyon jól esik, hanem a mit én érméikül is tudok. És minden leveled ilyen. Látod, édes, jobban szeretném én, ha magadrul írnál többet. . . . Hanem ne vedd ezeket rossz néven, drágám! Nem rossz akaratbal, nem rossz szándékkal mondom én ezt. És végképp nem azért, hogy megbántsalak vele. És hogy' vissza ne vádolhass azzal, hogy az én levelem is hideg és szemrehányó, nézd megírom azt is, hogy az éjjel azt álmodtam, mintha reggel volna, de az a reggel, a melyik utolsó reggele az én legényéletemnek, meg a te leányéletednek, szóval a lakodalom reggele. És te kint álltái a kis konyha ajtajában fehér ruhában és úgy kiabáltál be (mert bejönnöd még [nem ] volt szabad fölkelteni), hogy keljek már föl, mert majd menni köll a templomba. Mikor fölébredtem, gondoltam valamit. Azt hiszem, te is gondolsz valamit. — Gyula vasárnap iratkozik, vagyis holnap. Én majd csak akkor, ha a szegénységi bizony'itványt elküldik hazulról. Ha lennél olyan jó, lelkem, hogy megsürgetnéd mamáékat, megköszönném. Mert én elfelejtettem nekik írni, hogy mentül előbb küldjék. Mert szeretném én is elvetni a gondját. Pista említette szerdán, hogyT el köllene már haza is küldeni a Julcsa priváte-pénzit. Nem tudom, elküldte-e már, de azt hiszem, igen. Annyit tudtára adhatsz Julcsának, hogy Pista bizonyára nem az ő iránta való szeretetbül küldi azt a pénzt, se nem az ő érdemiért . . . Kérdezed, mit ír Beke? Még akkor küldte ezt a levelet, mikor Szolnokra ment, csakhogy én azóta se néztem az egyetem portásánál, hanem Sánta váltotta ki a múltkor. Csak arrul kérdezősködik, mit csinálok, hogy vagyok. Dicséri az új helyit, csak azt sajnálja, hogy nincs ösmeretsége még. Hanem azt hiszem, hogyr mikorára az én válaszomat megkapja, akkorára lesz neki. Hát kedves anyád, lelkem? Most nem gondolná jónak fölszaladni. Tavaly ilyen tájon jött föl, de jó lenne, ha most is úgy meglepne. Akár téged is fölhozhatna, itt is hagyhatna nálunk. Sántának aztán fölmondanánk, osztán elfoglalhatnád az ő helyit. — Azt is írod, hogy Mutterka is szeretné, ha hazamennék. No képzelem, mennyire örülne, ha mindig ott lábatlankodnék nálatok megint, mikor most jöttem el onnan. Az enyéimrül nem is kérdezősködöm, hiszen úgyis levelüket várom. Mindenkinek kézit csókolom, téged pedig igaz szívvel ölellek: Móra Budapest, 99. febr. 4. Balázsolkodtál-e ? Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Pista: Móra István. — jegyet non kaptam: szabadjegyet. — a kis Pista: ifj. Móra István (1887 — 1931), Móra István és Újfalusi Éva Katalin elsőszülött fia. — átviszi Újpestre Imréikhez a cipőmet: Újfalusi Imréékhez, Móra István sógoráékhoz, aki cipészkedett is. — rostokolhatok harisnyában itt náluk másfél nap: Móra Istvánéknál. — hétfői: jan. 30-ai. — Gyula: Walleshausen Gyula. — mamáékat: édesanyjáé- kat. — Pista említette szerdán: febr. 1-jén. — julcsa: Móra Juliska, „private-pénzéről” nem tudunk kö108
