Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Hanem most. . . Tudom, hogy nagyon rosszul esik neked, tudom, hogy nagyon fáj, — de csak meg köll mondanom, édes kicsikém, hogy én szombaton — nem mehetek haza. Mikor ma délben említettem Endre Laczinak, hogy szombaton megyek, kereken kijelentette, hogy nagyon sajnálja, hogy ő is akkor szándékozik elutazni — ketten pedig nem hiányozhatunk egyszerre. Én pedig szinte olyan kereken feleltem: miszerint én nem állok útjába senkinek, — kérem szeretettel, méltóztassék csak elutazni, hiszen én várhatok. Hát mondjam kicsim: ne keseredjen-e el az ember? Hát nem ellenem van-e minden? Hát csuda-e, ha én mindég olyan komolyan járok-kelek? Mintha csak ellenem esküdött volna a sors. Másfél hónap óta minden gyönyörűségem, minden vigasztalásom az, hogy majd, majd! Majd a te édes szép szavad begyógyítja az én lelkem minden síró sebit, a te kezed elsimítja a homlokon a gondot. Azzal feküdtem, azzal keltem, azzal álmodtam: hogy majd nem sokára szorítom én a kezemben a te kis kezedet. .. Látod, kicsim, látod, hogy elborult a te szegény Ferikád fölött. Hát most már mivel vigasztaljam én magam? . . . Ugy-e, kicsim, milyen jól elmulatsz te majd szombaton estére! Talán sokan lesznek nálatok, a testvéred is otthon lesz, jó kedved is lesz (hiszen az idegenek előtt nem szabad mutatni semmit), víg, mosolygó leszól, tán, tán még — tánczolsz is. Ugy-e, édes kicsikém, ugy-e édes üdvösségem: én rám is gondolsz majd egy kicsit? A te szegény, a te szomorú Ferkódra, a ki akkor magánosán búsul valami szürke vers fölött és szomorúan gondol valahová, arra te felétek . .. Vigasztalásomra az szolgál valahogy, hogy ha Endre Laczi visszakerülne hétfőre, én akkor kedden sietnék haza. Hiszem, hogy úgyis lesz. A húgom levelit megkaptam. Majd jobb kedvemben válaszolok. Most el is vagyok keseiedve, meg el is vagyok törődve, mert hétfő van és reggel is, este is dolgoztunk. Alig látom már a betűket, részint a fáradságtul, — jobbadán a keserűségtül. Leveled csütörtökre várom, pénteken válaszolok, — hátha akkorra máskép fordul a dolog. Mindenkit köszöntve sokszor, szivbül ölel, csókol szomorú Ferkód Bpest, 98. jan. 14. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezése téves (1898. jan. 14. pénteki nap volt, nem hétfői, s erről a naprólmár volt Mórának egy levele menyasszonyához). Talán év eleje lévén, az évszámot téveszthette el Móra, s az új, 1899. év helyett még az előzőt (1898) írta. kedden: jan. 15-én? — szerdán: jan. 16-án? — csütörtökre: jan. 17-ére? — szombatra: jan. 19-ére? — Endre Laciinak: egyetemi hallgató, korrektor a Magyarországnál. — a testvéred is otthon /esz: Walleshausen Gyula. — ha Endre Eacz,i visszakerülne hétfőre: jan. 21-ére? 106
