Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
mikor a te leveled olvasom), — de a mit te bizonyosan nem szeretsz. Elég lesz, mert te már ki is aiszod magad egyszer akkorra, mikorra én befejezem ezt a levelet. Aludj, aludj, kis szőke czicza, aludj, aludj, kis anyám és álmodd azt, hogy Kálmán urat jobban szereted énnálam is és többször megcsókolod. Én meg azt álmodom, hogy itt ülsz az ölemben, a dobogó szívedre szorítasz a két karoddal és szívom az édes szádrul a mézet, mintha a lelkedet akarnám átszíni magamba : Ferkód Tintával írott autográf, a Magyarország szerkesztősége levélpapírján. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A családi levelezés egy korábbi rendezője 1899-re datálta. Ez elfogadható, de — a levél egy helye alapján — valószínűleg az év legelejére helyezendő. A „még mihozzánk is behallatszik” többes száma minden bizonnyal Móra szobatársaira, Walleshausen Gyulára és Sántha Mihályra vonatkozik, akkor pedig e sorokban az 1899. febr. 11. előtti helyzet rögzítődik. Ezt erősíti a Magyarország fejléces levélpapírja is. Sárika már mindig kint van a vőlegény ivei a konyhán: Vö. az előző levéllel. — Kálmánba: talán Porst Kálmán (1876—1926) gimnáziumi tanár, 1898-tól a félegyházi Városi Kath. Főgimnáziumban; 1909- től ugyanott igazgató; házasságáról nem tudunk. — a mit Jancsi mondott: sem a személyt, sem a mondandóját nem sikerült azonosítani. — Katica ángyomnak: Móra Istvánná Ujfalusy Éva Katalinnak. — lull: érvényes, rendben van. 63 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest. 1899január Édes, édes kis anyám! Látod, most megint szomorú levelet kapsz tőlem. Nekem rosszul esik megírnom* neked rosszul esik elolvasnod: de meg köll mondanom, hogy csak nem olyan ez a leveled se, mint a régiek voltak, nem olyan, a milyennek én szeretném. Olvasom, olvasom, de hiába; nem olyan meleg, nem olyan szerelmes, a milyent a régi kis anya írt nekem. Hiszen alig írsz benne nekem valamit: fele azzal van tele, hogy most nem írhatsz annyit, mint máskor, mert Zsuzska ott van körülötted, a másik fele meg csupa bocsánatkérés az írásodért. Hát mondjad, kicsim, minek örüljek én akkor a te leveleden? Hiszen nincsen abban semmi, semmi, a mit szerelmes mennyasszony írhatna a vő- legényinek, a kinek az egész világon nincs senkie ő rajta kívül. Igazán, kicsim, nincs mit félned Zsuzskátul, mikor ilyen külön levelet írsz. Megmutathatnád neki egész bátran, mert nincs abban a kerek ég alatt semmi, a mit más is ne tudhatna. Éppen a megszólítás, a mit úgy megszokásbul fölibe írsz a levélnek, meg azért, hogy megös- merjem, hogy ez a külön-levél, mert különben nem tudnám egyiket a másiktul megkülönböztetni. Tudom, édes bogárán', hogy zokon veszed ezeket a sorokat, hogy megharagszol 104
