Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Nagy Béla: Tóth Mike "Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellegzése, azok felismerése céljából" című könyve kéziratának bemutatása
Nagy Béla képzettség, hazafias lelkesültségű, kitartó munkásságú bányatiszti kar szükséges, hogy a tulajdonosok (magánosok és kincstár) ne kényszerüljenek a bányákat beszüntetni; holott sok ilyen helyen mihelyt idegenek kezére jutnak a bányák, feltűnő virágzásnak indulnak. Példa erre Szomolnok, Balánbánya, Hunyad és Alsófehér megyék bányavidékei. — Evlusztrumok óta tudjuk, hogy alumíniumot tartalmazó a világ leggazdagabb telepe a remeczei, hogy ez ásvány nagy bőségben van Bihar megye több helyén, de senki sem gondolt vele; csak a világháborúban naponkint 40-50 vagonnal szállították Németországba feldolgozás végett, mint a múlt század közepén az angol bérlők a dobsinai kobalt- és nikkelásványokat Londonba vitették. Hazánk ásványai iránt érdeklődést kell tehát keltenünk a fiatal nemzedékben, lehető könnyű módot kell neki mutatnunk azok felismerésére, hogy hazafias lelkesültséggel párosult tudásuk ez irányban is hazánk önállóságán és jólétén közreműködjék. * * * Mi a munka tartalmát és berendezését illeti, meg kell jegyeznem, hogy az körülbelül 1916 végéig nyilvánosságra jutott kutatásokat karolja fel. Tudtam, hogy sok nehézséggel kell megküzdenem, és minél tovább haladtam, annál inkább éreztem azt. Már az ásványok nevénél megvan a nehézség. Nemcsak a botanikusok és entomológusok, hanem az ásványok kutatói sem tudtak egy névben megegyezni: ugyanazon ásványfajnak sokszor három-öt neve van, nemcsak különböző nemzeteknél, hanem egyazon nemzetnél is, mely nevek amellett még bizony gyakran igenis önkényesen, nem elég indokoltan adattak. Több ásvány neve egyszerűen szerencsétlen. - Arra törekedtem tehát, hogy az ugyanazon fajra vonatkozó, és még most is forgalomban levő ásványneveket összecsoportosítsam; de fölöslegesnek tartottam, főképen az angol és francia körülíró nevekkel a munkát terhelni. Sokkal nagyobb a baj és a zavaroknak bő forrása az, hogy a nagynevű íróknál is a faj meghatározás nemcsak ingadozó, hanem gyakran teljesen eltérő és következetlen. Az egyiknél például; a Melinit önálló faj, a másiknál kétes jellegű mellékes; az egyiknél a Dihydrit csak változat, a másiknál önálló faj; az egyiknél a Sphdrit csak a Wavellit változata, a másiknál önálló faj; az egyiknél önálló faj a Tekticit, a másiknál határozatlan, mellékes; az egyiknél a Felsőbányit csak az Aluminit változata, a másiknál önálló faj; az egyiknél a Nitrobaryt önálló; habár sajátságai alig ismeretesek; a Zinkosit egy helyütt mint keies szerepel, és mégis mint önálló számozva van; a Hydromagnesit és Hydrogiobertit közt csak is az alkotórészek arányai térnek el, és mégis külön önálló fajok közé soroztattak, mi más eseteknél nem igen jön tekintetbe. így megy ez a legnagyobb nevű szerzőknél is, a zavar nagyobb növelésére. Némely ásványnak oly változatos az alakja, előfordulási módja, alkalmazhatósága, hogy egész könyvet, sokról legalább néhány érdekes oldalt lehetne írni. Ez is nehezítette rövid jellegzésüket és arányos beillesztésüket a munka tervébe. A csábító gondolatnak ellene kellett állanom, mert e dolgozatnak nem célja az, hogy bármely ásvány érdekes vonatkozásait és történetét bőven tárgyalja. Arra kellett szorítkoznom, mi az ásványok felismeréséhez szükséges. 96
