Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Szakáll Sándor: Tóth Mike főműve: a "Magyarország ásványai"
Szakáll Sándor Amint az alcímből kiderül, írása fő célja a lelőhelyek („termőhelyek”) lehető legpontosabb megállapítása volt. Ez már abban az időben sem volt könnyű feladat, pedig a ma már klasszikus lelőhelyek döntő része akkor még művelésben volt. Ennek ellenére különösen meglepő, de a múzeumi gyűjteményekben rengeteg - írásban egyébként publikált - adatnak nem volt dokumentatív értékű példánya. Éppen ezért más helyen ezt írja: „...fölötte alkalmatos volna, ha oly muzeum rendeztetnék be, melyben az összes magyarországi vidékek ásványai külön felállíttatnának és tudományos kutatás tárgyává tétetnének.” Bár jegyzeteket készített, a műben keveset foglalkozik az egyes fajok rendszeres leírásával, illetve általában a lelőhelyek föld- és kőzettani viszonyainak tárgyalásával. Bizonyos - nemzetközi szempontból kiemelkedő kifejlődésű - fajoknál mind ebben, mind a kristálytani adatok közlésében mégis kivételt tesz. Érdemes megemlíteni, hogy munkáját Haynald Lajos érsek úrnak ajánlja, akinek pártfogása nélkül bizonyára nem tudta volna célját megvalósítani. Az előszó utolsó gondolatában mintegy megelőzi későbbi bírálóit: „Azon bizodalomban tehát, hogy a tudományos közönség, latba vetvén a munka majdnem végtelen nehézségét, méltányos elnézéssel lesz gyarlóságai iránt...”. Sajnos nem így történt. Magunk azonban hálát adhatunk Tóth Mikének, hogy óriási energiával, időt nem kímélve elkészítette pótolhatatlan értékű, forrásmunkának számító művét. A kötet felépítése Az összesen 565 oldalas kötet elkészítésének körülményeit bemutató előszót a gyűjteményi és irodalmi források felsorolása követi. A mintegy 167 tételből álló irodalmi hivatkozásokat sokszor jegyzetekkel minősíti. A kötet gerincét természetesen az ásványfajok ábécé sorrendben történő fölsorolása képezi 470 oldalon keresztül. A mai nevezéktan szerint 250 körüli a kötetben tárgyalt, ma is érvényes fajok száma. A fajokon belül - a vármegyék sorrendjében - lelőhelyenként halad. Az egyes ásványok, illetve lelőhelyek leírásának bősége a rendelkezésre álló adatoknak megfelelő. Ha „csupán” gyűjteményi példány áll mögötte, akkor akár egyetlen megjegyzés nélkül történik az említés. Ha viszont sok irodalmi adattal rendelkezik az illető lelőhely ásványára, akkor akár egy egész oldalas leírást közöl (1. ábra). Ebben a lelőhelyre, a közelebbi feltárásra (hegyek, tárók neve stb.), a kísérő kőzetekre és kísérő ásványokra koncentrál, de nem ritkák a kémiai elemzési adatok sem. A mű különösen nagy forrásértéke, hogy minden lelőhely leírás végét hivatkozásokkal zárja. Ezek messze nem csak irodalmi hivatkozások (oldalszámokkal ellátva), hanem egyúttal az egyes gyűjteményekben látott, kiemelkedőnek minősített példányok tömör leírásai (2. ábra). Az ásványfajok leírását azok ábécésorrendben történő névsora követi (ásványnévmutató). Az ásványok elnevezéseiben SZABÓ (1875) munkáját követi. A „valódi” fajok mellett dőlt betűkkel a változatneveket és kőzetneveket is fölsorolja, gyors keresést biztosítva az olvasónak. A kötetben említett lelőhelyek („termőhelyek”) fölsorolását szintén ábécésorrendben találjuk meg. Ezeknél az oldalszámok mellett a vármegye, illetve egy közeli, nagyobb helység nevét is megemlítette. 84
