Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)

Romsics Imre: Tóth Mike, a fényképész

Tóth Mike, a fényképész

Ez az írás magyarázata lehet a Kalocsán tartott konferencia megrendezésének is. Miért? Erre választ ad maga Tóth Mike, amikor fölteszi maga-magának a kérdést, hogy miért írta le ezen utazásának kálváriáját: „Mert sokan kíváncsiak voltak rá." Igen. Mi is kíváncsiak vagyunk arra, ki volt az az ember, aki ily teljesítményekre volt képes. Mi motiválta, mi vezette az úton? Mi tartotta benne azt a hihetetlen energiát, ami öregkorában is oly fiatalos hevülettel jelentkezett? A hatvanadik évéhez közeledő Tóth Mike bizonyítani akart magának és a világnak? Vagy egyszerűen végezte vállalt feladatát és kötelezettségét? Sokat sejtető az utazás célját megmagyarázó egyik mondata: „.. .nehogy a kedves olvasók azt véljék, hogy a szerkesztő valami szobaőrző vén dádé."

De ezen önironikus megjegyzése mellett a szolgálat, a vállalt feladat irányában tanúsított alázatát jelzi magyarázatának harmadik pontja: „.. .hogy lássák, mily fáradsággal és költséggel szerzi be a «Hírnök» igényteleneknek látszó közleményeit, illetőleg képeit.”

A Szünidőm című írás arra is lehetőséget ad, hogy néhány fénykép exponálásának pontos idejét is meghatározzuk. A cikk megjelenése utáni esztendőben sorra közölték az 1897-es fölvételeket, s például Czach templomának leírásánál megjelent az utazásra való utalás - „...1897-ben megtekintettük..." -, mely addig nagyon ritkán fordult elő.37 Utazásainak és fényképezéseinek idejét azután sem fogalmazta bele leírásaiba, ezért természetes, hogy örömmel nyugtáztuk azon ritka megjegyzéseit, amely 1900-ban fordult elő először a gölnicbányai oltár közlésénél, nevezetesen: „1899. jul. havában megtekintettem,”38 Ennél is pontosabban fogalmazott Gyirmót plébániatemplománál - „...1899. augusztus 2-án megtekintettem”, Ipolyság plébániatemplománál - ...1899 aug. 6-án tekintettem weg...”39 40 41 A legpontosabban mégis a XIX. században legutolsóként közölt fényképnél fogalmazott: „...1899 aug. 7-én tekintettem meg és lefényképeztem.”40 Ettől a fényképtől kezdődően a legtöbb fényképfelvételnél megadta a látogatás pontos idejét, de 1902-től ezek a bejegyzések újra elmaradtak. Érdekes, a fényképezés technikájára utaló megjegyzést találtunk 1902-ből. Németcemya oltárának fametszete alatt ezt olvashatjuk: „...1900. július 7-én borzasztó zivatar miatt nem lehetett lefényképezni; 17-én megtörtént.”41 Ez a természeti különlegesség kellett ahhoz, hogy újra följegyezze a fényképezés időpontját, s azután már csak különleges alkalmakkor tette azt.

E megjegyzések természetesen azt jelentik, hogy az 1897-es és 1899-es utazásai részleteinek leírásai unikumnak számítanak, s el kell hinnünk, hogy az érdeklődő kíváncsiak kielégítésére, a folytonos zaklatások elkerülése miatt közölte azokat. A leírások és a megjegyzések hiánya ellenére is tényként vehetjük tehát tudomásul, hogy évi rendszerességgel járta az országot, s talán minden alkalommal fényképezte is az új építésű helyeket, s azokat, amelyekről újólag szerzett tudomást.

37 Hírnök 1898. 107.

38 Hírnök 1900. 186.

39 Hírnök 1900. 313.; Hírnök 1900. 342.

40 Hírnök 1900. 356. Az 1897. évi utazását követő második évben, vagyis 1899-ben Kalandozásom címmel ismételten közölte nyári szabadságának programját. Ugyanolyan viszontagságos ezen utazása is, mint az előzőekben ismertetett (lásd Hírnök 1899. 319-322.)

41 Hírnök 1902.150.

43