Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Romsics Imre: Tóth Mike, a fényképész
Tóth Mike, a fényképész leírását mellőzte, mondván, hogy azok megtekintés után könnyen kezelhetők. Mellőzte a technikai változatosság közlését, nehogy megzavarja elsődleges célközönsége, a műkedvelő fényképészek megszokásait. A fényképészet alkalmazásának leírását pedig azokra a fényképészekre hagyományozta, akiknek irodalmi munkásságát a külhoni fényképészeti folyóiratokban már látta. A könyv utolsó fejezeteként tárgyalta a Maradványok-at. Fölhívta a figyelmet a fényképészet ezüstigényére - Németország, Franciaország, Anglia évenként 400-400 mázsát használt fényképezéshez -, s arra ösztökélte a műkedvelőket, hogy a kezdetektől fogva szokjanak hozzá a maradványok gyűjtéséhez és értékesítéséhez. Az utószó érdekessége, hogy a fényképészet jelentőségét az arcképek irányába tereli, ellentétben a korábban megfogalmazottakkal. Fia mélyebben értelmezzük Tóth Mike mondandóját, úgy könnyen észrevehetjük a személyes élmények rögzítése mögé rejtett didaktikai és mozgósító céltudatosságot. Nem mondta ki egyértelműen ezt, de az írás utolsó sorait nem lehet félreértenünk: „...e művészetnek mondom, mibenléte iránt lehetetlen a műveltebbnek nem érdekeltetnie. S ha valaki ez ügyben teljes felvilágosítást óhajt, utasithatjuk-e nemzeti irodalmunkra? Igenis, tanítványaink előtt el kell pirulnunk. Vajha ezen csekély művem gyöngéit oly elnézéssel fogadná az illető közönség, mily meleg honfiúi érzelem serkentett arra, hogy nemzeti irodalmunk ezen parlagon heverő mezejét csekély tehetségem szerint műveljem."? Muzeológusként és könyvek kiadójaként megkerülhetetlen további két észrevétel. A fényképek fölragasztására négyféle anyagot ismertetett: a „könyvkötők pépjé"-1, az „arabmézgá"-t, a ,,gelatine”-t és a „tiszta naphtában feloldott rugacs"-ot. Legcélszerűbbnek a javtól ment arabmézgá”-t ajánlotta. A könyv olvasásakor tudatosodott bennem, hogy miért nem károsodnak a régi fényképek a folragasztásuk ellenére sem. Tóth Mike több mint száz esztendővel megelőzte korunkat. A muzeológia csak az utóbbi években fordít nagy figyelmet a savmantes környezet kialakítására. A könyv utolsó két lapján pedig reklámot láthatunk, egy bécsi fotócikk-kereskedés reklámját. No comment - ahogy mondani szokás. Bizonyosak lehetünk tehát abban, hogy Tóth Mike az 1850-es évek második felében megismerkedett a fényképészet technikájával, s attól az időtől kezdődően fényképezett is. Hol vannak ezek a képek? Honnan szerezhetnénk bizonyosságot? - tettük föl föntebb a kérdést. Nézzük meg, eredjünk e rejtély nyomába! 7 7 TÓTH Mike 1875. 112. 25
