Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Romsics Imre: "Az igazság felismerése az ember szellemének kenyere, és életének fűszere." Tóth Mike és a természettudományos ismeretterjesztés
Romsics Imre országban jóformán nem bírhatunk, — mondom a gyors kivitelt, a termények értékesítését, a jólét szilárdságát csak a vaspálya biztosíthatja,”76 77 1883-ban Bécsbe utazott a nemzetközi „villanyos” kiállításra. A Rotundánál hatalmas sorra lett figyelmes - „...nevetnem kellett, midőn a párisi finom világot oly türelmes megadással a falnál húzódni láttam. [...] Mi az? kérdem. Telefonhoz mennek. Úgy! oda én is megyek; s abban a szép sorban már én is ott álltam." A bemutatóterem nevetésre gerjesztette a látogatókat. „Villanyos kiállításon voltunk, hát szomszédomnak rögtön elméjébe villant, hogy bennünket lóvá tettek; mert, kérem, amint mi ott húszán meggörnyedve a párkányzatnak nekikönyököltünk, az istállóhoz semmi sem hasonlított jobban...” A telefon hangtölcséreiben egy férfi kvartett énekelt, akik háromnegyed órányi távolságban voltak. A látvány meggyőzte Tóth Mikét: „Most már könnyen elhiszem, hogy a gazdag nagyvárosi otthon is divánján végig hallgathatja az opera-, dal-, vagy zeneelőadásokat, hacsak a telefontársulat behálózza?'11 Hazaérkezvén, azonnal beszámolt élményéről a kalocsaiaknak. A telefonról közölt cikke után négy évtizedig nem írt a Kalocsai Néplapnak. Ez az időszak egybeesett a Hírnök és a Mária-kert szerkesztésének idejével. Természettudományos ismeretterjesztését nem függesztette ugyan föl, de mindenképpen megállapítható, hogy Kalocsa szélesebb közönsége szegényebb lett ezáltal. Szatmári és pécsi küldetése után, 1925-ben költözött vissza Kalocsára. Már az első esztendőben jelentkezett írással a Kalocsai Néplapnál. 1880-ban jelentette meg a Kenyér ínség idején című írását, melyben kilencféle anyagot ajánlott a kenyérliszt szaporítására. 45 évvel később - s ez talán örvendetes - a kenyérbőségről kellett írnia. Azt tapasztalta, hogy mindenki hófehér kenyeret fogyasztott, a kereskedők pedig nem tudták eladni a kenyérlisztet. A Kenyér bőség idején című írásában a magyar gabona tápértékére hívta föl a figyelmet. A falusi táplálkozás egészségesebb voltát hangsúlyozta, de annak terjesztésére alkalmatlannak vélte a közvéleményt: búza és rozs barna lisztjéből készített kenyér albumin (fehérje, sikér) tartalmát, aleuronat és legumin (paszuly, borsó, lencse, bab) liszt kellő belekeverésével, nagyobbá lehet tenni, mint a húsé; tehát a húsnál táplálóbbá. De erről nem szándékozom szólani; mert a mi nagy közönségünket az ilyesmi még nem igen érdekli. Most csak azt a tudományos tételt rádiózom szét, hogy hasonlítatlanul jobb a barna, mint a fehér kenyér.”78 E hosszadalmas idézetre azért vállalkoztunk, hogy érzékeltessük: Tóth Mike több mint fél évszázaddal megelőzte a kort, amely az egészséges táplálkozást már tudatosan igyekszik irányítani. A helyzet komikuma, hogy a Kalocsai Néplapba írt utolsó ismert cikkével kizárólag csak a kalocsaiakhoz szólt, ugyanúgy, mint a legelsővel, a paprikáról szólóval. Míg fiatalon az étkek fűszeréről, addig élete végén a szennyvízelvezetésről értekezett, amit sorszerűnek is gondolhatunk. Tagadta a gyűjtőcsatornák kiépítésének szükségességét, Kalocsát alkalmatlannak tartotta arra. A cementágyazású, téglákkal bélelt gödröket és a 76 TÓTH Mike 1882c. 77 TÓTH Mike 1883. 78 TÓTH Mike 1925. 154
