Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Romsics Imre: "Az igazság felismerése az ember szellemének kenyere, és életének fűszere." Tóth Mike és a természettudományos ismeretterjesztés
„Az igazság felismerése az ember szellemének kenyere, és életének fűszere” Ezen a helyen nem lehet feladatunk ásványtani könyvei terjedelmesebb ismertetése, az egyrészt a szakma feladata, másrészt témánk nem kívánja azt meg, harmadrészt a kalocsai emlékülésen bővebben szóltak erről a fölkért előadók. De nem lehet teljes az ásványtani ismeretterjesztésről írt rövid összegzésünk akkor, ha két további tényről nem értekezünk. Néhány évvel ezelőtt, 2004 októberében találtam rá az elveszettnek hitt hatalmas műre, Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellegzése, azok felismerése céljából című kéziratra, melynek értékeiről Nagy Béla beszélt a 2007. október 19-én tartott kalocsai emlékülésen. E kézirat inkább sorolható a tudományos publikációk sorába, de sajnos, nem jelenhetett meg ez idáig nyomtatásban. Megjelentek azonban újságokba és folyóiratokba szánt cikkei, melyek közül több foglalkozott az ásványok és a kőzetek világával, s amelyek vitathatatlanul a természettudományos ismeretterjesztés célját szolgálták. Az ásványtani munkásságával foglalkozó kevés számú cikkének azért kell különös módon örülnünk, mert könyveiben sohasem írt gyűjtőútjairól, utazásainak körülményeiről. Ásványtani kutatásai indítékának egyetlen bizonyítékát ugyanilyen újságcikkből korábban már idéztük. A legelső leírást a Magyarország ásványai című könyv megjelenését megelőző évben a Kalocsai Néplapban közölte Egy kirándulás címmel. A rövid - a néplap cikkeihez képest viszonylag terjedelmes - leírásban a Besztercebányából Úrvölgybe vezető gyalogútjának „kalandjait”, viszontagságait mesélte el. A táj szépségének andalító leírása ugyan nem jellemző Tóth Mikére, de a hirtelen rátörő vihar félelmetességének megfogalmazása drámaivá fokozta az ellentétet. S igen! Ez már Tóth Mikét jellemzi! Tóth Mikét, a pedagógust, aki számtalanszor hívta föl példázataival a figyelmet arra, hogy a kitűzött célok eléréséhez az embernek cselekednie kell, mindenáron le kell küzdenie az elé tornyosuló akadályokat. A cikk azonban nem csak az emberi erények nevelésének szándékával íródott, hanem jól illeszkedik ismeretterjesztő írásainak sorába is. Részletesen bemutatta a bányászok életét az otthoni indulástól a fejtésig, s bemutatta magát a bányát. Oly szemléletesen és érdekfeszítően írt, amit a mai bulvársajtó is megirigyelhetne, s talán példaként is vehetne. A népszerűsítő írás érdekfeszítő, s telistele van fontos információkkal: szíves olvasót talán nem nagyon érdekelné mind az, amit én nézdegéltem, azért annak leírásával nem untatom. Le tehát a százölnyi mélységbe! Először lépcsőkön, azután keskeny létrákon mentünk le, de később ezek is megszűnnek s szálfák nyúlnak le, melyeknek lábnyi, közökkint kiálló czövekei szolgálnak lépcsőkként, végre csak sima szálfa megy le rézsűt a mélységbe s mellette keveset magasabban egy kötél van kifeszítve. Lovagló módon a szálfára ültünk s csúsztunk lefelé, sebes rohanásunkat a kötélbe való fogódzás által mérsékelvén. Ezzel a legnagyobb bányaürbe jutottunk. Óriási csarnokhoz hasonlítható az, melyet 40 férfiú vésőjének éles csörömpölése meg kalapálásának kopogása és koppintása különös zörejjel és visszhanggal tölt el. E bányarészt leginkább az úgynevezett ezüsttartalmú szürkeércz miatt művelik, jóllehet az említett ásvány tömegét a réz- és vas-kovand tetemesb erei járják át. A falak alsó részein, az újabb töréseknél gyönyörűen tündöklik az érez s varázsfényt szikráznak a kovandok jegőczei. Az óvatlan szeme, ha titokban vezettetnék be, a tündérregék valósulását látná itt, de a szakértő bányatiszteket csak 125
