Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Asbóth Miklós: Tóth Mike (1838-1932)
Asbóth Miklós Fogékony volt az újdonságokra, pl. ő írta az első magyar fényképészeti szakmunkát. Legkedveltebb tudományterülete az ásványtan volt. A geológiában alkotott maradandót. Teljes neve Tóth Mike Mihály. Az Ung megyei Őrben született 1838. szeptember 25- én. A szabadságharc alatt egy évig, 1848 nyarától 1849 júniusáig az őri nemzetőrség kisdobosa volt. Gimnáziumi tanulmányait Ungvárott végezte. A jezsuita rendbe 16 évesen, 1854. szeptember 30-án lépett be. A rendben végigjárta a jezsuita kiképzési rendszer valamennyi állomását. Első két próbaévét Nagyszombatban töltötte, majd két évig Baumgartenbergben nyelvészeti és szónoklati tanulmányokat folytatott. 1859-ben Pozsonyban kezdte bölcseleti tanulmányait, amit 1860 októberében az ausztriai Kalksburgban (a város ma Bécshez tartozik) folytatott. Tanulmányai mellett magyar nyelvet és irodalmat tanított a kalksburgi jezsuita kollégiumban, ahol sok magyar diák is tanult. 1861-ben került Kalocsára, ahol négy éven keresztül a gimnáziumban természetrajzot és természettant tanított. Elsősorban e két tantárgy tanítása volt 64 éves tanárságának fő feladata. 1865-ben kezdte meg hároméves hittudományi tanulmányait az innsbrucki egyetemen. Közben 1868-ban áldozópappá szentelték. Egyetemi tanulmányai befejezése után, 1869-ben visszakerült a kalocsai gimnáziumba, ahol ismét a természetrajzot tanította. Harmadik próbaévét 1870-ben St. Andrä-ben töltötte, ahonnan ismét Kalocsára került vissza. A gimnáziumban a természettanon kívül német, francia és olasz nyelvet is tanított. Egyébként, a magyaron kívül latinul, németül, olaszul, franciául és szlovákul is beszélt, latinul, olaszul és németül irt is. 1872-ben Szatmárba, az irgalmasrendi nővérek nevelőotthonába helyezték hittanámak, ahol a tanári tevékenysége mellett a zárdatemplomban és a kálváriatemplomban vasárnaponként hitszónoklatokat tartott. Azon kívül egyházi egyesületekben is tevékenykedett, elnöke volt a Jézus Szíve Társulatnak és a Mária-kongregációnak. Szatmárból 1877-ben visszakerült Kalocsára, a gimnáziumban természetrajzot és vegytant tanított. 1878-ban egyházi engedély nélkül jelentette meg a Mária-havi virány című művét, amiért büntetés gyanánt két évre Kalksburgba helyezték, ahol fizikát, magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1881-ben került vissza Kalocsára, ahol megszakítás nélkül, 1918-ig a gimnáziumban tanított. A Kalocsáról származó Boromisza Tibor szatmári püspök kérelmére 1918—1923 között elvállalta a szatmári leánygimnázium igazgatói tisztét. Szatmári működése előtt 1918 nyarán a pécsi Pius Gimnázium ásványtárát rendezte. Szatmári megbízatása után az 1923/24-es tanévben a Pius Gimnáziumban tanított. 1925-ben tért vissza Kalocsára, ahol nyugdíjazásáig, 1930-ig tanított. Nyugdíjazását követően hamarosan, 94 éves korában hunyt el 1932. október 3-án. Hamvai a kalocsai temető jezsuita sírkertjének 8. sírhelyén nyugszanak. Tanári tevékenységében az általa tanított szaktárgyak alapos elsajátíttatásán túl, meghatározó szerepet játszott a gondjaira bízott ifjúság lelki és erkölcsi nevelése, hiszen nem csak tudós, hanem pap is volt. E cél érdekében számos szépirodalmi művet jelentetett meg. A lelki és erkölcsi nevelés mellett a diákok fizikai, gyakorlati képzésével is foglalkozott. 1887 szeptemberében megalakította a gimnázium diáktűzoltóságát, melynek hosszabb ideig a vezetője volt. Szépirodalmi munkássága mellett természettudományos műveket írt. A fényképezésről alkotott műve első volt a magyar szakirodalomban. 10
