Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
P. Szojka Emese - Vizin Antal: "Kraljice" - a bajai bunyevácok pünkösdi királynőjárása
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája A másodszor ismételt sorok végén következetesen visszatérő „lyelyora” valamennyire utaltak azok a gyűjtők, írók, akikre már eddig is történt hivatkozás. Székács József szerint „Lyelyo...az a pogány Slávok mythologiájában Ladonak (a Slávok Vénusának) fiát, a Slávok Cupidoját jelenti...ki némellyektől Lelyának is neveztetik.” (SZÉKÁCS 1836. 21-22.) Iványi Istvánnak is hasonló értesülései voltak a szó jelentését illetően: „a kraljicák...mindenkinek bizonyos egyhangú dalt énekelnek el...ősrégi mythikus vonatkozású éneket. Ilyent Dr. Badics Ferenc gyűjteményéből közlünk Ljeljoról, a szerelem istenéről.” (IVANYI 1891. 200.) Kiss Lajos, aki az 1960- as évekből származó gyűjtéséből közöl két pünkösdölő szöveget dallamával együtt katymári bunyevácoktól illetve monostorszegi sokácoktól, szintén foglalkozott érintőlegesen a „lyelyo” szó értelmezésével elődeihez hasonló mértékben és eredménnyel. Ismerete szerint a „kraljica” mellett a szokásnak létezik egy másik elnevezése a „ljelja”, aki nem más, mint a szláv mitológia ismert személyisége, a termékenység és a szerelem istensége. (KISS L. 1971. 237.) Ilyenformán pedig a szokás újkori művelői ha csupán hagyományból, nem pedig az egykori tudás ismeretének birtokában Lyelyo nevét énekelve ünnepelték pünkösdöt, a kereszténységben új tartalommal megtöltött jeles napot, annak mégis sokkal egyetemesebb szintjén a tavaszt, a természet megújulását köszöntötték, melyhez örök analógiaként a szerelem, a párkeresés általuk megidézett, hosszú időn át fenntartott szelleme tartozott. JEGYZETEK 1 .Türr István Múzeum (ITM) F27526 ltsz. fénykép 2. TIM F27527 ltsz. fénykép. Az ebhez tartozó gyűjtés az Adattárban 1096.89 ltsz.-on. 3. A bajai kraljicákkal kapcsolatos további anyag 1680.94 ltsz.-on TTM Adattárban, valamint egy keretezett fénykép 92.7.1. ltsz-cm TIM Néprajzi Gyűjteményben, továbbá egy másik fénykép a Fényképtárban leltározás alatt. 4. Mándics Mihály fent hivatkozott munkája a magyarországi bunyevácokra vonatkozó alapvető irodalmat tartalmazza. 5. A múlt század második felében az ünnepi női viselethez tartozott a selyemből vagy bársonyból szabott kötény, melyet a gyapjúból szövött köténytől, a pregacsától „cvikhs pregacsa” elnevezéssel különítettek el. A leányok ilyen típusú, illetve az említett anyagokból készült bőkötényeket viseltek mint pünkösdölők A pénznyakékek divatja szinte a legutóbbi időkig megőrződött a bunyevácoknál. Cvancike az ezüstérmékből, dukate, szeferini az aranypénzekből füzöttek neve volt, mindkét típusra pedig a red szót használták. Jerdan volt a gyöngyök bimyevác neve. 6. Az ingváll neve volt az opletyák, a košulja pedig az ingvállas-pendelyes öltözettípust felváltó hosszúing elnevezése volt, és ugyanígy jelölték a f érfiinget is. 7. Egyetlen, meg nem erősített adat szerint a kiskirálynő után vitt kendőt sztaklónak, övegnek neveztek. 8. Valójában egyetlen adatközlőnk vonatkoztatta a .nagyra nőjön” kívánságot a kiénekelt személyre. Vö. Velin 1975. 91. 9. A szegfű régies, ma már elhomályosult jelentése. 10. E két utolsó versszak a szertartásos énekekhez tartozik 96
