Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Sata Kinga Koretta: Új kultúra-elemekkel szembeni magatartás
Kalocsa, 1993. november 15-19. faluhoz, de teljhatalommal rendelkezik fölötte, a katolikus plébános, aki a szomszédos Somoskán lakik, onnan jár Csíkba misézni. A falusiak a papra vonatkozó kérdéseinkre egyöntetűen úgy válaszoltak, hogy jó papjuk van, már-már szent ember, és hogy tökéletesen meg vannak elégedve a működésével. Ezekhez a típusválaszokhoz kapcsolódtak olyan nem kanonizált válaszok is, amelyekből kiderültek a következők. A pap nem gyóntatja meg azt a fiatalt, aki diszkóban volt, ennek bevallásakor kikergeti a gyóntatószékből. A pap szokott (ritkán) fekete misét mondani azok fölött, akik valamilyen módon szembeszállnak vele, főleg a nyilvánosság előtt. A fekete mise az illető számára minden esetben a halált vagy a megbolondulást jelenti. All éves gyerek is meg a nagyanyja is, akik beszéltek a fekete miséről, megtörtént eseteket meséltek el, ecsetelve a szörnyű következményeket. Az egyik történet főszereplője egy olyan lány volt, aki Bukarestben tanult, és a helyi lapban a pap ellen írt. A fekete mise után (amelyen részt vettek a lány szülei is) nemsokára a lány megbolondult, bolondokházába kellett vinni, ahonnan egy éjszaka megszökött, és másnap hajnalban holtan találták. A 11 éves gyerek élénken ecsetelte, milyen rettenetes szenvedések közepette halt meg az illető és hogyan vájták ki a varjak a holttest szemeit. Mindezeket figyelembe véve nem nehéz elképzelni, milyen színben is tűnhetnek fel a pap számára, illetve tüntetheti fel a pap a faluba járó magyar kutatókat.2 Tehát a pap mágikus erejében (1. fekete mise) hívő falusiak számára nagyon súlyos bűnnek számíthat az, ha szóba állnak egy ilyen idegennel. A pap által diktált norma az amúgy is bizonytalan közeledési lehetőséget majdhogynem megsemmisíti. Ebből a szempontból „lógnak ki” a faluközösségből azok az emberek, akikkel sikerült beszélgetnünk. Ők valamilyen oknál fogva nem érzékelik ezt a veszélyhelyzetet, vagy saját normarendszerükbe a pap által diktált elvet nem veszik be. JEGYZETEK 1. A kultúra szociológiai meghatáro7Ása:„The tom culture refers to the norms of judgement, belief and conduct that regulate interaction among the members of social groups, neighborhoods, communities and societies. Ordinarily, the symbolic and material products of interaction - books, buildings, machines, equipment, and so on - are also included within the definition of the tom.” In: О'Bn on - Schräg - Martm: Readings in Gmeral Sociology. Third Edition. Houghton Mifflin Company, 1964. 161. 2. Gagyi József így fogalmaz:„Végül is a valósághoz való viszonyulásunknak két alapvető formája, két értelmező, artikuláló mechanizmusa, két mentahtásformája létezik (és, természetesen, ezek számtalan keveredési formája). Az egyik a mindennapi mentalitás, melyet a pszichikai kényszerek uralnak, és amely prekoncepciókra, előzőleg meglevő kulturális sémák kritikáUan átvételére alapoz A tudósok is a speciális területükön kívül, a közösségi, mindamapi életben így gondolkodnak A másik mentalitás a tudományos: megvan az a sajátossága, hogy az ítéletet nemcsak az okok módszeres, „tudományos ” vizsgálata előzi meg, hanem a bizonyítékok halmozása is mindaddig, amíg azok nem igazolják az elméleti feltevést (vagy éppen nem döntik meg azt, újabb feltételezés felállítását követelve).” In: Kapcsolat - Környezet - Közösség. Csíkszeredái antropológiai írások Kiadja a Politika - Kultúra Alapítvány, 1992. 149. 33
