Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Dobó Márta: Az ibrányi "piritiszták" megalakulásáról
Kalocsa, 1993. november 15-19. A spiritizmus révén olyan élményhez jutottak tehát, amit a racionalista prédikációk és addigi hitéletük nem nyújtott számukra. A P. Kató-féle gyülekezettörténet éppen ezért a spiritiszta szeánszokban látja a gyülekezet kialakulásának közvetlen előzményét - úgy írva róla, mint „az első mód, a mellyel az idvesség útja keresve lett.” Ugyancsak e kapcsolatra utal a szekta csúfneve is, hiszen a mai napig általánosan „piritisztáknak” nevezik őket. Templomba ekkor még mindannyian jártak, istentisztelet után egymásnál összegyűlve a Bibliát olvasták. Egy ízben azonban a közülük való Berecz János a lelkésszel a Bibliáról beszélgetvén annak szavain felháborodott: „Amikor ők újra összeültek, akkor mondta el a többieknek, hogy azért nem vehettünk mink a pap beszédjéből semmi lelki értelmet, hogy úgy van ő nála, hogy ki vele (t.i. a Bibliából) ha Szent Habakuk írta is.” (KATÓ é n.) A templomba járást ettől kezdve megvetették, de egymás házánál szorgalmasan olvasták a Bibliát. A csoport lassan elszigetelődött, legnagyobb problémát azonban önálló gyülekezetté válásukban az avatott vezető hiánya jelentette. Ebben találtak megoldást Berecz János személyében: „Munkái között az volt a legnehezebb feladat, hogy mi az oka annak, hogy az ember nem tud tiszta szent és bűnnélküli életet élni ha akarna is.(...) Egyszer azonban(...) Isten az ő elméjét megnyitotta az írásoknak értésére. Ekkor értette meg azt, hogy az ember meghalt még a paradicsomba mikor az Istennek az életre adott törvénye vagy beszédje kihalt vagy megsemmisült az ember szívéből. Mert mikor Isten az embert a kertbe helyezte, akkor a szívébe az életnek beszédjét adta, hogy azt hidje (...) Hanem amikor a kígyó vagyis a Sátán ezzel ellenkező beszédet tett elibe (...) e hazug hitető beszéd bevételére alkalmas lett az ember szíve. Mikor pedig ez nálla IGAZNAK vált vagyis elhitte az Isten beszédjének elhivése pedig ugyan ekkor semmivé vált vagyis kihalt. EZZEL TEHÁT MEGHALT AZ EMBER. (...) Ezzel egybe megértette azt is, hogy a Krisztus azért jött e világra, hogy megbeszélje és beszédjével lerajzolja azt az életet amelyet Isten kedvel és akar. Mely beszéd vagy törvény akinél az elhivés által valósággá és tulajdonává válik azután az élete lesz annak. Mint a Krisztus is mondotta az én beszédem lélek és élet. Ennek a bevételével tehát feltámad az ember, illetve feltámad ez a hitélet az emberbe vagyis lélektől születik és azután annak a kívánalma szerint jár vagyis bűn nélkül él.” (KATÓ é.n.) Ez az esemény sorsdöntő a magára maradt közösség gyülekezetté válása folyamatában, hiszen saját soraikból kaptak Isten által választott vezetőt. Berecz János személyében bizonyságot nyertek arra, hogy jó úton járnak, hiszen az ő isteni adománya révén jutottak el a Biblia megértéséhez. Ugyanakkor az eredendő bűn Berecz-féle értelmezése megoldást nyújt a közösség spiritiszta múltjára, hiszen az „ördögi lelkek” beszédét ugyanúgy igaznak hitték, mint az első emberpár a sátánét. Az örök haláltól való megmenekülés Jézus szavain keresztül történhet. Ennek értésére Berecz János adománya a kulcs, tehát a gyülekezet csak az ő személyén keresztül tud Jézus igazságához eljutni. így Berecz János léte éppen olyan megváltó értékű a gyülekezet szempontjából, mint Jézus a bűnbeesett emberiség számára. Személye óhatatlanul szakralizálódott a közösségben. Az élet tevőjének, apostolának, pásztoruknak tartják. Kiválasztottság-tudatuk új alapokra talál, amint imájuk is mutatja: „Nem vagyunk mi méltók erre Atyám! Mivel voltunk mi jobbak másoknál, 107
