Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Dobó Márta: Az ibrányi "piritiszták" megalakulásáról
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája DOBÓ MÁRTA JPTE Néprajz Tanszék, Pécs Az ibrányi „piritiszták” megalakulásáról Az „Ibrányi Felekezeten Kívüliek”, avagy a „Szeretet Vallása” - egy nyírségi tolsztoiánus parasztszekta - létrejöttének okaira kerestem választ munkámban. Kutatásom során a gyülekezet második vezetőjének, P. Kató Istvánnak „Az ibrányi felekezeten kívüliek hit keletkezése és élettörténete” című írását tekintettem az egyik legfontosabb kiindulópontnak. E gyülekezettörténettől eltérően azonban a szekta létrejöttének egyik közvetlen előzményét a múlt század végi agrárszocialista mozgalomban, s a Várkonyi-féle Földmívelő, a Független Szocialista Párt lapjának hatásában látom. A környező településekhez képest messze legmagasabb, népességének 72,2 %-os földnélküli rétege szinte azonnal reagált a Földmívelő szervezkedésre való felhívására: „Mi, ibrányi lakosok, független szociálista földmívelők folyó év december 10-én értekezletet tartottunk és megalakítottuk a földmívelő szakszervezetünket.” (FÖLDMÍVELŐ 1897. DECEMBER 24.) Híradásukban megnevezték az elnököt, alelnököt, a tisztségviselőket, a bizalmi férfiakat, stb. Ekkor pontosan negyvenen voltak. A lap további számaiból kiderül, hogy 3 forintot fizettek be az újságra - továbbá sürgősen Alapszabály-mintát kértek. Ezt időközben megszerezhették, mert eleget téve a Fölmívelő biztatásának, területileg is megszerveződtek. 1898 januárjában Ibrány központtal Halász, Kótaj, Paszab és Bércéi tartottak közös titkos értekezletet, melynek elnöke az ibrányi Kató Antal lett. A mozgalomra az egyház is felfigyelt. Kiss Áron, a tiszántúli evangélikus egyházkerület püspöke december 14-én kelt levelében bibliai alapon akarta a hívek földosztás iránti vágyát csillapítani: „nem adott a teremtő egyenlő vagyont és birtokot, így egyenlőségről álmodozni hiábavaló dolog.” (TÓTH 1963. 50.) Ugyanekkor a főszolgabíró összehívatta a lakosságot, intve őket: ne hallgassanak a „hiú képtelenségeket magukban foglaló hírlapi czikkekre”. (SZ.SZ.MLT. IV. B. 411. AGRÁRSZOC. GYŰJT.) Válaszul az ibrányi egylet a Nyírvidék című lapban feliratot tett közzé, melyben garanciát kért a kormánytól sérelmeik orvoslására - cserébe megígérték: felhagynak szervezkedésükkel. írásukban nyomorúságos gazdasági helyzetükön kívül magukra maradásukról, súlyos eszmei és morális elbizonytalanodásukról is panaszkodnak - életük egyetlen megmaradt biztos pontjaként a krisztusi tanitást téve meg. (NYÍRVIDÉK 1898. JANUÁR 2.) Feliratukat a Földmívelő 1898. január 7-i száma címoldalán elemezve meghátrálásnak minősítette, így írva róluk: „Ok csak a Krisztus szavai értelmében akarnak szocialisták lenni, aki azt mondotta, amit nem szeretnétek, hogy az emberek cselekedjetek tiveletek, ti sem 104
