Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
P. Szojka Emese - Vizin Antal: "Kraljice" - a bajai bunyevácok pünkösdi királynőjárása
Kalocsa, 1993. november 15-19. A bajai bunyevác pünkösdölő a szertartás szempontjából, a cselekmény összetevőit tekintve a házaló-adománygyűjtő típusú szokások, azon belül pedig az országosan elterjedt, legtovább a Dunántúlon fennmaradt (kis) leányok által gyakorolt királynőjárás formáihoz áll a legközelebb.13 Az azonosságok mellett azonban szembeszökő különbségek is vannak. A bunyevác kraljicák csoportja tagoltabb, a résztvevők egyben különálló szereplők is rájuk jellemző megnevezéssel és jelvénnyel. Ha a Baja környéki, falusi bunyevác pünkösdölők e században felgyújtott variánsait tekintjük, akkor a szereplők elnevezései még változatosabbak: király-királynő, bán-bánnő, nyoszolyólány, énekes-táncos és tarisznyás megjelölésben találhatók további résztvevői a szokásnak. (VELIN 1975. 87- 88.) E variánsok között a garaiban és a katymáriban kiskirálynő alakja azonban nem szerepel, sőt az utóbbi helyen a menetben központi figuraként elkülönülő szereplő sem. Itt a királynő a király párjaként vonul, hasonlóképpen a V.S. Karadžić „kraljica” címszó alatt közölt leírásában a múlt század elejéről származó gyűjtésből. (KARADŽIĆ é n. 335-336.) Majd száz évvel később Bellosics Bálint a bajai kraljicáknál a kiskirálynő alakját pedig még a menet végén láthatta haladni, ugyanakkor a sor elején a kardot és a zászlót vivő párost. (BELLOSICS é n. 405.) E csoportformák és a szereplők változatai jól érzékeltetik az átmenetet, hogy a hangsúly hogyan tevődik át a korábbi legény-leány, azaz király-királynő párosításról az újabb típusnak tartható, a kiskirálynő alakját központi figuraként szerepeltető szokásformára. E típus kikristályosodott formájában a király kardjelvényes figurája a kardosnak (sabljar) nevezett szereplővé alakult, egyre hátrább szorulva a menet éléről. Esetünkben az átadás-átvétel útjához, mely új szokásformák kialakulásához vezethetett, meg kell említeni azt a körülményt is, hogy Baján nemcsak a bunyevácok pünkösdöltek, hanem a magyar nyelvű csoportok működésére is vannak adatok, leginkább a szomszédos, Homokvárosnak nevezett területről.14 A falvakban pedig a bunyevácok a legtöbb helyen németekkel vegyesen éltek, ahol az utóbbiak körében is szokás volt a pünkösdölés hagyományos keretek között zajló formája. Továbbá, a falusi bunyevác kraljica-csoportok közül a garainál olyan elem is található - a nyoszolyólányok alakjában - amely a bácskai sokác pünkösdölő menethez kapcsolódik e szállal, ahol a menyasszonynak (mlada, nevesta ) nevezett személy tölti be ugyanazt a szerepet, amit másutt a kiskirálynő. (VELIN 1975. 87-88.) A pünkösdi királynőjárás csoportjának a lakodalmas menet mintájára alakuló típusát jól példázza a sokác variáns. Jankó János múlt század végi leírását tekintve alapul, amikor még a menetet a király-királynő páros vezette, de már megjelent a menyasszony és a koszorúslány alakja is, jóllehet egyenlőre csak mellékes szereplőjeként a csoportnak, annak vége felé kapva helyet, hasonló módon, mint ahogyan azt a bajai kiskirálynő alakjánál tapasztalhattuk. (JANKÓ 1896. 161-162.) Jankó és Bellosics leírását követő néhány év, vagy talán egy évtized múltán a sokác variáns a menyasszonyt, a bajai pedig a kiskirálynőt emelte a csoport központi elemévé. A menet résztvevőinek kérdéskörénél maradva, a falusi bunyevácok bajaitól eltérő adománygyűjtése további nyomot hagyott a csoportot alkotó szereplők összetételében. Velin István több falura kiterjedő gyűjtése során azt tapasztalta, hogy korábban az adományok természetbeni formája, leginkább tojás volt a jellemző, és a pénz csak 93
