Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Benedek Huszár János: Gorzafalvi fazekasság napjainkban
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája BENEDEK HUSZÁR JÁNOS Babes-Bólyai Tudományegyetem, Kolozsvár Gorzafalvi fazekasság napjainkban A „másik ember” csupán a velem -a gyűjtővel, tulajdonképpen az „egyik emberrel”- létesített viszonyában nyilvánul meg, annak függvényében, hogy hogyan próbálok vele kapcsolatot teremteni. Vizsgálatát ezért ebben az interperszonális kapcsolat feltérképezésében kell látnunk. A „másik ember” lényege a velem való viszonyában ragadható meg, éppúgy, ahogyan ő is megitél engem a véle szemben tanúsított magatartásom alapján. Adatközlőmmel a résztvevő megfigyelés során kerülök emberközelbe. Ezzel a módszerrel két éve kutatok Gorzafalván, egy moldvai, részben csángó nagyközségben. S ha szemúgyre veszem a Gábor Raymund fazekassal -vagy a legtöbb eddigi adatközlőmmel- kialakított viszonyomat, akkor máris meggyűlik a bajom a terminológiával. Többszöri ott tartózkodásomat nem illethetem ugyanis a terepmunka kifejezéssel, egész egyszerűen látogatás-oknak nevezném az ott eltöltött hosszabbrövidebb periódusokat. Mundi Moldvának talán a legfelkapottabb mesterembere. Ismeri tehát a néprajzost, s jobban, mint az őt. A néprajzos jön, mindent filmez, fényképez, esetleg ott alszik egy éjszaka, aztán elmegy. Az életnek a -legalábbis az ő számára- fesztív oldalát rögzíti, tanulmányozza. Azonban nem ismeri meg a hétköznapokat kitöltő un. szürkébb pillanatokat. Főleg a leíró jellegű néprajzi tanulmányok közvetítenek egy olyan képet pl. egy fazekasról, melynek nyomán úgy képzeljük el a mestert, mint aki reggeltől estig fazekai, éget és széthordja áruját. Ez az egyoldalúan látás és láttaíás főként a szélesebb olvasóközönség világképét torzítja, mivel ez éppen a leíró jellegű tanulmányokat olvassa. Tulajdonképpen nagyon sok falusi kézműves életmódja kevéssé különbözik a földművesekétől, ahogyan Mundi idejének legnagyobb részét is földművelésre és erdőjárásra fordítja, s csak a fennmaradó időhézagokban -pl. esős napok- korongok Többszöri ottlétem során is mindig csak az én vagy mások biztatására ült koronghoz. Amit a néprajz nála főfoglalkozásnak tekint, az tulajdonképpen csak kiegészítő keresetet jelent, ami persze nem akadályozza meg abban, hogy a moldvai fazekasversenyeken sorra elnyerje az első díjakat. Mivel eleddig szinte minden idegen fazekasi mivoltának oldaláról közeledett feléje, megpróbáltam lemerülni a fentebb szürkének emlegetett pillanatokba is. Ez csakis úgy történhetett, hogy a néprajzos-adatközlő viszonyt ember-ember viszonnyá alakítottam át. Az ennek során levont következtetéseket alább szeretném összefoglalni. A „másik emberrel” ugyanolyan típusú találkozásokat kell konstruálnunk - azonban a mesterkéltség minden íze nélkül-, melyek távolabbi rokonok, ismerősök, 70
