Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Koltay Erika: Népi gyógyító specialisták vagy természetgyógyászok?
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája 7. Ismertség A fejlett kommunikációs lehetőségek révén a természetgyógyászok neve könnyebben válik országosan is ismertté. A „szájhagyománynak” azonban még itt is jelentősége van. 8. Egyéb szempontok (kezdőélmény) A két terület kezdőélmény történeteinek összehasonlítása alapján azt mondhatom, hogy mindkettő híven tükrözi a maga korának hiedelemrendszerét. A csoda, a természetfölötti jel mindkettő csoportnál alapélmény, csak a hiedelmek személyei és tárgyai változnak az adott esetekben. Az összevetésből kitűnik mennyi közös vonás van a két terület gyógyítói között.Talán az egyik legfontosabb különbség, hogy a népi gyógyítók módszerei mögött egy egységesebb szemléletre utaló hiedelemrendszer húzódik, mig a természetes gyógymódok mögött egy tarka, több hiedelemrendszerből összeolvasztott ideológiai háttér található, (pl. keleti gyógymódok és filozófiák) A két csoport még 1948 előtt határozottan elkülönült egymástól, (vö. Vajkai A. 1948.2.)A közben végbement gazdasági, társadalmi változások átalakították, a gyors ütemben fejlődő tömegkommunikációs eszközök pedig hozzásegítették a korábbi korszakok elkülönült társadalmi rétegeinek az összemosódását. Napjainkra az un. népi gyógyító specialisták eltűntek s helyüket átvették a ma természetgyógyászoknak nevezett gyógyító specialisták, (természetesen kivételt képeznek az orvosi diplomával rendelkező természetgyógyászok) Nehéz magyarázatot találni arra a tényre, hogy az emberek miért vonzódtak és vonzódnak ma is ezekhez a gyógyítókhoz, akik módszereiben gyakran találkozunk olyan eljárásokkal, amelyekre a tudomány ma még nem tud magyarázatot adni. Talán egyik legfontosabb közös pont a mindkét területet jellemző hiedelemrendszer megléte, a csoda, a természetfölötti erőkkel való kapcsolat és az ezek alapját adó, az objektív megközelítés szerinti irracionális gondolkodás. Jung szerint „az irracionálist szükséges, mert mindig előforduló pszichológiai funkciónak kell elismernünk, és tartalmát nem konkrét..., hanem pszichikai realitásként kell felfognunk, mivel ez hatásos, tehát valóságos.” A kollektív tudattalannak ez egy olyan képe, ahol az un. archetípusok vagy dominánsok az idők folyamán pontosan körvonalazódtak. Ezek uralkodnak, ezek az istenek, azaz domináns törvények és princípiumok képei, a képsorozatok átlagos szabályszerűségei, amelyeket a lélek újra meg újra átél.(JUNG 1990. 175.) Ez, ha csak részben is, magyarázhatja azt, hogy a népi gyógymódok mindig léteztek, az alternatív gyógymódok pedig újra és újra megjelennek. Lehet, hogy nincs másról szó mint a túlzott realitások világában élő ember kollektív tudatának „lázadásáról”, amely a racionalitás és irracionalitás egyensúlyának helyreállítására törekszik. Ennek egyik megnyilvánulási formája az orvoslásban az alternatív gyógymódok ismétlődő megjelenése. 62
