Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)

Koltay Erika: Népi gyógyító specialisták vagy természetgyógyászok?

Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája

természetgyógyászként dolgoztak. A volt Szovjetunió területén legalizált természetgyógyász képzés folyik, a képzésben résztvevők diplomát is kapnak.

A magyarok között ketten rendelkeznek olyan felsőfokú végzettséggel, amely bizonyos előnyt jelentett számukra az orvosi ill. biológiai ismeretek megszerzésénél. Az egyetemet végzetteken kívül, az eddig megismert természetgyógyászok közül mindenkinek van érettségi vizsgája, több esetben ez egészségügyi érettségi.

D.J. gépipari technikumot végzett, ez azonban nem gátolta őt abban, hogy képezze magát az orvosi, biológiai tudományokban. Mindig szeretett volna orvosi pályára menni, de ez nem adatott meg neki. Felesége az egészségügyben dolgozott (véletlen lenne!?). Amikor felesége az asszisztens képzőbe járt, végigtanulta vele az összes tárgyat, csak vizsgát nem tett ezekből. Felesége üzemi baleseteknél, rosszulléteknél igénybe is vette férje segítségét. Tudatos önképzés során elsajátított bizonyos alternatív gyógymódokat.

A tudás megszerzésénél mindenki legalább egy „ mestert” megnevezett.

A „mestertől” való tanulás mindig egy már meglévő tudásra épült. Azt is mondhatjuk, hogy tudatosan választották ki tanítóikat a birtokukban levő tudás tökéletesítése végett.

Négy esetben volt kimutatható közvetlen kapcsolat a népi orvoslással.

B.L dédanyja vajákos asszony volt, akit csak édesapja elbeszéléseiből ismer. Tudásából nem vett át semmit.

D.J. nagyanyja füvesasszony volt, akitől ő már gyerekkorában sokat tanult. A nagymama vele szedette a gyógynövényeket. Teái között ma is találunk olyanokat, amelyeket még nagyanyja használt. (Ezeket sajnos nem akarta megnevezni).

T.L. nagyanyja szintén füvesasszony volt, akinek gyógyításai nagy hatást gyakoroltak rá. Fiatal korában tudatosan gyűjtötte a népi orvoslás emlékeit, s így a Magyarországon működő népi gyógyító specialisták közül többet személyesen is ismert.

T.G nagyanyja bába és füvesasszony volt. A füveket mindig vele szedette.

3. Gyógyítási „filozófia”

A nagyon sokféle alternatív eljárás filozófiai alapjain kívül minden természetgyógyász egy bizonyos harmóniáról beszélt (természettel, test-lélek-szellem = aki lehet Isten is), amely az egészség megtartásához szükséges.

Másik közös gondolat a holisztikus szemlélet, amely szerint az egész embert nézik, nemcsak a tüneteket kezelik, mint a professzionális orvosi gyakorlatban. Ők a testtel és lélekkel egyaránt foglalkoznak, ami Descartes óta az orvostudományban elvált egymástól.

Szemléletmódjuk további közös vonása szerint az embereknek sajátmaguknak kell meggyógyítani magukat. D.J. természetgyógyász szavait idézve: „... én csak el tudom vezetni ázon az úton, amelyiken ő meggyógyul.”

Ez utóbbi nézet az orvos-természetgyógyászokra nem jellemző. Ők az általuk alkalmazott alternatív módszerekkel meggyógyítják a beteget, ami minden tudományt, így az orvostudományt is jellemző paradigmatikus gondolkodás egyik jeleként is értelmezhető.

58