Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Gazda Enikő: Koldulás, kéregetés
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája koldusok nagy része a templomok, kórházak közelében telepedik le. A templom látványa vagy a beteg hozzátartozó képzete még most is kötelező alázatra és nagylelkűségre serkenti a járókelők vallásosabb egyedeit. Az önmutogató, csonka végtagú koldusok mindenhol jelen vannak, és csak a tehetségüktől függ, hogy mennyire tudják felhívni magukra a figyelmet. Ők a fő jajveszékelők, sztereotip szövegük a következő: „segítsenek (...az Isten nevében), nézzék meg, milyen nyomorék vagyok.” Az énekes koldusok inkább a vakok közül kerülnek ki Sajnos egyre kevesebben vannak, és Erdélyben a még meglévők is román énekeket dúdolnak. Itt megemlíteném, hogy a koldusénekekre figyeltek fel leginkább a magyar folkloristák, számos szövegközlés és néhány értékelés emlékezik meg tevékenységükről. (STRIPSZKY 1908. 345-348., KERÉNYI 1982. 156., SEPRŐDI 1974. 329-330., KERÉNYI 1972. 77-84., TAKÁCS 1958. 105-108.) A koldusok életében is jelentős szerepe van az egyéniségnek. A tehetségesebb koldusok jól bevált módszereit szívesen átveszik a kevésbé tehetségesek is. A most beállt hidegekkor figyeltem meg egy idősebb vak koldust, aki az időjárás zordságát kihasználva, erőteljes reszketőssel próbálta fokozni a hatást. Néhány nappal később már többen is alkalmazták a valószínűleg jól bevált módszert. A tehetségesebb koldusok nem elégednek meg az egy helyen szerzett könyöradománnyal. A vonatos koldusok majdnem mindig mocskosak, itt valószínűleg a szaghatások is jelentős szerepet játszanak. Belép egy-egy fülkébe, s a szagtól kétségbeesett utasok inkább adakoznak, csakhogy mennél gyorsabban szabadulhassanak a kellemetlen útitárstól, aki a személyi zónájukba arcátlanul betolakodott. A vásári koldusok messze földről zarándokolnak a nagyobb méretű vásárokra, bízva a kereset megsokszorozódásában. A búcsúk is jelentős koldusszínhelyek. A kegytemplom közelében nagyobb összegre lehetne ugyan számítani, de a kéregetők sem szívesen reckíroznak. Egyrészt elhajtják őket innen a rend fenntartói, másrészt megtapodná az amúgy is csonka végtagokat a hatalmas tömeg. így a búcsús koldusok alkalmasabb helynek vélik a Kálváriát. Itt ugyan kevesebb zarándok fordul meg, de azoktól, akik kimásznak a Krisztus hágóján, biztosan lehet adományokra számítani. A koldusok nagyon sok vonatkozásban befolyásolják a kultúrát. Régebben ők voltak a fő fenntartó erői a históriás énekeknek, hírverseknek, ünnepi köszöntőknek. (TAKÁCS 1958. 19.) Számos ballada is nekik köszönheti a gyorsabb elterjedést. De nemcsak ők szállítanak egy bizonyos fajta kultúrát, hanem mint bizonyos típusú deviáns viselkedésű személyiségek, a népi kultúra számos műfajának archetipikus szereplői. Gondoljunk a rengeteg közmondásra és szólásra, amelynek koldus a szereplője: - „Úgy áll, mint koldus a pap udvarán” , „Úgy kell, mint koldusnak az alamizsna” , „Olyan szegény, mint a koldus tarisznyája” , „Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája”, stb. (NAGY 1976.) Számos népi alkotásban a koldus próbára tevő személyiség, aki később álruháját levetve rápirít a hűtlenekre, hazugokra, csalókra vagy rosszakra. A legendaballadákban Jézus öltözik koldusruhába és úgy megy be Regina-asszonyhoz alamizsnáért. (KRIZA 1982. 134-135.) Jellegzetesen legendaballadai sajátosságnak tartja Kriza Ildikó azt is, hogy Jézus (vagy Szent Péter) éppen a legszegényebbtől, a koldustól kérnek Isten nevében alamizsnát. Ez egyébként számos népi tréfás történetnek és témája. Szorb legendaballadákban a koldus mint 46
