Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Zárszók
Kalocsa, 1993. november 15-19. ZÁRSZÓK LUKACS LÁSZLÓ: Ha nagyon röviden szeretném lezárni kétnapos mondókámat, akkor azt mondanám amit Ferenc József császár és király szokott volt mondani 1906-ig, amíg még lóhátra tudott ülni és részt vett a hadgyakorlatokon: - Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Komolyra fordítva a szót. Először is nagyon örülök, hogy fiatal néprajzkutatók között lehelten, mert ma már a fiatal néprajzkutató a Káipát-medencében olyan ritka mint a fehér holló. Külön öröm olyan néprajzkutatók között lenni, akik ilyen színvonalas előadásokat tartanak, ezt külön köszönöm. Két dolgot szeretnék itt a végén megemlíteni. A néprajzi gyűjtések módszertanával, bizonyos fokig etikájával és a bizalom kérdésével kapcsolatban merült föl nagyon sok probléma. Ezt valamennyien átéltük, fölvetettük, meg is beszéltük annak idején. Ezt mindenkinek a saját személyiségének, a problémahelyzetnek, a hely konkrét adottságainak megfelelően ott kell megoldania. Énre alig lei rí tanácsot adni. Például Gunda professzor a 60-as években nagyon sokat foglalkozott a juhászánál. A hallgatóknak mindig arról beszélt, hogyan teremtett kapcsolatot az alföldi juhászokkal. Mindig megkérdezte, van e eladó pulikutya. Ezzel meg volt a kapcsolat. Amikor már fekete szájpadláséi pulikutyát keresett, azonnal százszázalékos volt a kapcsolat, mert a juhászok azt mondták, ez is egy virtigh juhász, mert nagyon ért a pulikutyákhoz. A juhászat egy külön szakterület, oda ez volt a kulcs. Nyilván egészen más kapcsolat kell a kisegyházak vizsgálatához, vagy egészen más a népi építészethez, a népi társadalom kutatásához vagy a népmese gyűjtéshez. Végeredményben ez nem olyan bonyolult feladat Természetesen nehéz, mert ezzel értékeket bányászunk elő, és az értékek felszínre hozása ugyan olyan nehéz a számunkra, mint ahogy a bányásznak sem könnyű a szenet fölszínre hozni. De ez a munkánk, ez a feladatunk. Az előadások hallgatása közben természetesen próbáltam a konferencia színvonalát mérlegelni. Figyeltem arra is, hogy a néprajzot képző intézményeinkben milyen színvonalú oktatás folyik. Hol irányítják a terepmunka felé és hol az elmélet felé a figyelmet. Úgy látom, ez az egész társaság, a fiatal néprajzkutatók érettek arra, hogy az Ethnographia 1995. évi második számát a fiatal magyar néprajzkutatók számának szenteljük. MOHAY TAMAS: Mindenki saját magában leszűri azokat a tanulságokat, amelyeket hazavihet, amiből okul, amit hasznosíthat a továbbiakban. Azt gondolom, a témaválasztás nagyon szerencsés volt. Határozott szándékról tanúskodik megfogalmazása. A téma egyébként is a levegőben van. Figyelmünk egyre koncentráltabban az egyedi esetek, az egyéniségek, a különlegességek, alkalom adtán a devianciák felé irányul. Ezek az általánosról is sokat mondanak, de mégis az érdeklődés fókusza talán mintha elmozdulna egy globális összkép igényétől a finomabb részletekig. Néhány nappal ezelőtt hasonló tematikával Pécsett is konferencia zajlott. А к (Slot összehasonlítva senkinek sem kell szégyenkeznie aki Kalocsán szerepet vállalt és föllépett. Lehet hogy ott nagyobb elméleti fölkészültséggel hangzottak el dolgok, vagy a márkanév jobban hitelesíteti egyes előadásokat, de nem biztos, hogy tartalmilag vagy gondolatébresztő erőben azok megalapo zottabbak voltak. Az eszmecserékre biztosított lehetőség is komoly haszna volt a mostani konferenciának. Itt volt alkalom eszmét cserélni. Ha ezek a kérdések nem is tematikusán kapcsolódnak egy-egy előadáshoz hanem általánosabb irányba vezetnek tovább, akár módszertani-, akár etikai kérdések felé, akár elméleti fogalmak tisztázása felé, mindenképpen hasznosak lesznek Még két gyakorlati megjegyzést szeretnék tenni. A jövőre vonatkozóan meg lehetne haladni a kutatási beszámolók és az előadások közötti különbségtételt. Esetleg az különböztesse meg az előadásokat, hogy azok előre megírt szövegét fölkért hozzászólók megkapják, s azok rögtön reagálhassanak A kutatási beszámolók füzére pedig körbeveheti ezeket. Végül pedig mindnyájunk nevében köszönetét kell mondjak főként Romsics Imrének, és valamennyi munkatársának akik a szervezés áldatlan, sokszor rabszolgasorba kényszerítő munkáját az elmúlt hónapokban elvégezték. 143
