Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Hozzászólások
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája öregek csak azt tudják adni, amit valaha kaptak az elődeiktől. Az iskola esetében is így van. Az iskolában kapott kincs is belekerül a gyermektársadalomba, amit ők tekergetnek jobbra-balra, s mint a kő simul mindenhez, megindul a folklorizáció. Szerintem ez már az ő sajátjuk. így alakulnak ki aztán a variációk Ez is egy érdekes dolog, ezt is vizsgálom. KOLTAY ERIKA: Szerintem a gyerekek kitűnő adatközlők Nagyon fontos az, hogy a gyerekeket is megkérdezzük életükről. Általános gyakorlatként az időseket kérdezték, ezzel rekonstruáltak egy kort a 20-as évektől az 50-es évekig Azután nagy űr következik Pedig ott sem lenne fehér folt, ha megkérdezték volna a gyerekeket. A bizalom szerintem elengedhetetlen, mert annyira intim kérdések merülnek fel, hogyha nem bízna meg bennem, nem beszélne róla. Tehát neki éreznie kell, hogy megbízhat bennem Ez nagyon fontos. Én se beszélnék saikinek ilyesmiről, ha nem éreznék egy minimális bizalmat irányában. Ez annyira kényes téma, hogy a nőkkel is nagyon nehezen boldogulok, nemhogy a férfiakkal. Meg sem mertem kísérelni a férfiaktól való gyűjtést.. Jelmlétük az adatközlőt zavaiják non engem Az anyag teljességéhez elengedhetetlennek tartom hogy férfiakkal is beszéljek de talán ez egy tátinak könnyebb lenne. FEJÉR GABOR: Kicsit agresszív kérdés lesz Benedek Jánoshoz. Nagyon érdekelne, hogyan képzeled azt, hogy az egyetemen szerzett tudást el tudod különíteni valami mástól, az objektív külvilágtól. BENEDEK JANOS: Ennek az a kulcsa, hogy 150 kilométerre van szülőhelyen Kisbacon, a kutatott Gorzafalvától. A kultúra hasonlít egymáshoz. Akcentusomat is úgy tudom alakítani, hogy inkább úgy beszéljek mint ő. Elég jól meg tudom különböztetni a könyvekből rám ragadt és az otthoni tudást. Amikor hazamegyek Kisbaconba, akkor megnézem hogy tudásom melyik része aktivizálódik. Amelyik tudás falustársaim között menő, azt elfogadják Moldvában is. Amit otthon nem tudok elfogadtatni, azt még kevésbé tudom Moldvában. Az énemet határozott vágással kettéhasitom ROMSICS IMRE: Benedek János előadásában szövegkörnyezetéből kiemelve értelmezte azon mondatomat, hogy jó lenne ha az adatközlők nem közlekednének különböző kultúrák között. Ez félreértéshez vezet. Az igaz, hogyha nem tudna kultúrák között közlekedni az adatközlő, akkor lehetne archaikus adatokat gyűjteni, mert a gátlások nem akadályoznák a beszélgetést. A legtöbb esetben igen erős gátlásokkal találkozunk. Ilyen adatközlő természetesen nincs. Itt fölvetődik az archaizmusok és az innovációk kérdése. Mennyire elfogadható a csak archaizmusokat kereső gyüjtőgyakorlat, s milyen fontosságú az innováció rögzítése? Ezek a kérdések messzire vezetnétek. Tegnap viszont az adatok fölülvizsgálatának fontosságára hívtam föl a ügyeimé, amit ma Kálmán Ferenc is megfogalmazott. A forráskritika, tehát a szóbeli adatok forráskritikája is nagyon fontos. MOHAY TAMAS: Szabad ehhez egyetlen-egy mondatot hozzáfűzni. Nagyon gyakran éppen azok az adatközlők tudatják velünk a legkiválóbb archaizmusokat, akik sokat közlekedtek különböző kultúrák között. Nekik van ézékükhozzá, hogy megkülönböztessék az archaikust a nem archaikustól. RUTTKAY ESZTER: Nem vagyok benne biztos, hogy a néprajzkutatónak eleve skizofiémak kellene lennie. legyünk ott vagy ne legyünk ott? Vannak feloldhatatlan ellentéek. Nem tudom hogy mások ezt miként oldják föl. Vagy hol a határ a különböző helyeken szerzett tudások között? Másik problémám az a vélemény, amely szerint nekünk is egyenrangú adatközlőként kel] viselkednünk. Kédés, tudunk-e egyenrangú félként közölni valamit. Mi ugyanis nem vagyunk saját közegünkben. Ez kapcsolódik Pálffy Zoltán előadásához is. Közöljek valamit vagy ne közöljek? Legnagyobb probléma a kontrolnélküliség. A bizalom és a telepátia révéi részben kontrolálhatnak, de az információimat nem Milyen képé kell tehát kialakítanom? Ez a kérdés azért véődik föl, mert ugyanakkor az a véleményéek, hogy nem vállalhatom önmagamat. Azt mondjátok hogy nem az egész tudásom a divatom bele. Ez egészen furcsa dolog. 138
