Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Nagy Abonyi Ágnes - Kovačev Olga: Molnár Mihály pásztorlegény - Szent Misi
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája ellen mindig ki is kelt. Mindezek mellett a társadalmi egyenlőtlenségekre is nagyon érzékeny volt. Verseiből is, de tréfáiból, cselekedeteiből is ez tűnik ki. Szintén Tari atya mesélte: „Egy jól álló gazdánál dolgozott néhány sihederrel valami nehéz munkát. Ebédre keveset kaptak, a paradicsomleves pedig avas volt. Nem ették meg, hanem a kert végébe mentek és Miska rábeszélésére ugatni kezdtek. Amikor a gazda megkérdezte mit csinálnak, azt a feleletet kapta tőle, hogy ugatnak, mert elásták a paradicsomlevest, de olyan rossz volt, hogy félnek ki ne jöjjön!” If jabb Molnár Mihály kb. 20 éves korától kereste önállóan kenyerét. Úri házakban kertet rendezett, sövényt nyírt -Krischer Viktor fényképésznél, Losoncz Ede és Török ügyvédeknél, Koch doktornál, Beer gyógyszerésznél, és Apró Sándor cipésznél. Szőnyeget vert, mosott, vasalt. A gyógyszerészek köpenyeit és a papok miseruháját is ő mosta és vasalta. Cipőjavítást, sarkalást, foldozást is vállalt. Élete végéig fő megélhetési jövedelmét a mosás-vasalás és a kertészkedés biztosította. Sokszor maga ajánlotta fel kertészeti segítségét, mint pl. Orosz Jóska szomszédjának, akinek aranyesőbokrát vitát nem túróén kocka alakúra nyírta meg, valamint kidobatta vele fehér hortenziáit, mivel szerinte csak a lila hortenzia a szép és nemes. Kertészeti tudását elismerték, ami abból is kitűnik, hogy sok helyre őt hívták fenyőt ültetni, „hogy biztos megfogja a gyökere”. Nagyon szerette a virágokat, úgy mondják, az volt a mindene. Saját kertje is volt, a háza előtt és mögött, mely utóbbinak egy részét Csodakertnek nevezte - de erről bővebben később szólunk. Lakodalmak időszakában közkedvelt lakodalmi személyiség volt. Sokszor mint felszolgálót hívták pedáns természete miatt. Voltak lakodalmak, amelyeket csak akkor kezdtek meg ha Miska bácsi rámondta, hogy az asztalokon hiánytalanul rendben van minden. Másrészt rendkívül sok verset tudott -sajátjait-, és mindig rögtönzött is emberekhez és ételekhez kapcsolódóan. Ő nem volt hagyományos vőfély, és nem is úgy hívták meg. Jókedvű, viccelődő, meghitt baráti hangulatot teremteni tudó ember volt, ami miatt sokszor vendégként is szerepelt. Fiatalabb korában ilyenkor mindig Nagy Franciskát -most Sárkány Györgyné- vitte koszorús párnak, de sohasem udvarolt neki. Aki látta közeledni, összesúgott, nevetett, ő szerette is ha nevetnek tréfáin, ilyenkor maga is csatlakozott. Megtörtént viszont az is, hogy őt tréfálták meg. „Egy lakodalomban a nagylányok összefogtak, s mert tudták, hogy igencsak kerüli a nőket, az ölébe ültek, cirógatták, helytelenkedtek vele. Nagyokat sivalkodott, szabadulni próbált. Aztán mikor sikerült neki, mérgesen pörölte őket.”6 Munkájáért fizetségül ételt, pénzt, esetleg mást is kapott, de semmit sem fogadott el, amiért nem szolgált meg. Többször így vélekedett: „legfőbb boldogság a munka, az életet a munka hosszabbítja, mert a dolog a legfőbb egészség”. Valószínűleg azonban ebben is tudott mértéket tartani, mert mások szerint nem szeretett borzasztó sokat dolgozni, sem nehéz munkákat végezni, pl. sokat ásni, vagy fát vágni. A háznál ahol dolgozott, ebédet, vacsorát,vagy reggelit kapott, esetenként meg is rendelte mit főzzenek -gyümölcslevest, kohhot, kávét sok cukorral, kalácsot. Habár szerette a jó ételeket, főleg az édességet és a tejet, ebben is mértékletes volt, sőt előszeretettel böjtölt, amit pap ismerősei dicsértek, és egyúttal úgy tűnik, irigyeltek is egy kicsit. Sokszor intette őket erre, s nem csupán vallási szempontból, hanem főleg az egészség 122
