Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Pusztai Bertalan: Smajda István élete és tevékenysége
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája közösségre jellemző vallásos hagyományokat, hiszen csak így tudott olyan képet festeni, amely megfelelt a megrendelőnek. Ismernie kellett a vallásos képekkel kapcsolatos elvárásokat, a közízlést és tisztában kellett lennie a közösségre ható vizuális hatások eredőjével, azaz ismernie kellett, hogy a környék katolikus vallású lakossága kit hogyan ábrázolva ismer, fogad el. Egy technikájában azonos, egy forrásból származó képcsoport, mint például Smajda István szakrális témájú másolt képei, ugyan nem segítenek abban, hogy a festő vallásosságát megismerjük, de jó adalék lehet a paraszti képhasználat és az egyházi kultuszok elterjedésének feltárásához. Az elit egyházi és a népi vallásosság közötti kapcsolatok egyik legfontosabb csatornája a képek, a vizualitás. A népi vallásos gyakorlat azonban átalakította, átválogatta az így körébe került kultuszokat és saját rendszere alapján helyezte el azokat. Az így kialakult ízlésről, az áhítatformák, bibliai jelenetek és szentek kedveltségéről tájékoztatnak Smajda István festményei. Az eddig fellelt húsz kép egyike sem jeleníti meg a katolikus egyház valamely szentjét. Ezek a festmények a lakás legjelentősebb szakrális tárgyú képeinek készültek, ezért az egyházi hagyomány legfontosabb, központi témáit mutatják be. Mindössze két képről hiányzik Jézus, de ezek tulajdonosainak is van ilyen tárgyú nagyméretű olajfestménye Smajda Istvántól. Néhány ábrázolás a másolás és népszerűsége miatt teljesen azonos (pl.: Jézus kesereg Jeruzsálem elmúlta felett) vagy többféle megfogalmazásban (pl.: Jó Pásztor) több helyen is megtalálható. Mária a képeknek majd felén jelenik meg, míg József csak egyen látható. A festmények jelentős hányadán lévő Mária azonban csak egy esetben van fia nélkül ábrázolva, ahogy a teljes Szent Család is csak egyszer került vászonra. A Jézust ábrázoló képeket aszerint elemezve, hogy életének melyik részéből merítik témájukat, a képek majdnem felénél Jézus gyermekkorát találjuk. A másik felerészen szinte egyenlő arányban osztozik valamely szimbolikus ábrázolása, illetve azok a képek, amelyek az elkövetkezendő szenvedést vetítik elő (Gecemáni kert, Kesergés Jeruzsálem felett). Mindössze egy esetben találkoztam a Feltámadás bemutatásával. Smajda István a mostoha lehetőségek miatt híressé nem válhatott tehetség példája. Társadalmi (szegénysége) és geopolitikai (a Szovjetunió határai közé kerülése) helyzete volt az oka annak, hogy nem tanulhatott tovább. A körülötte élők által támasztott igény eredménye lett az, hogy kis szentképek másolója lett. A népi vallásosság egyéb jeles alakjait ugyanígy a közösség igénye készteti képességének a köz szolgálatába állítására. Ez rövidesen el is különíti a környezetében lakóktól. Engi Tüdő Vince és Megyesi József is azért lettek mássá, mert valamilyen különleges képességgel rendelkeztek, melyet - amikor annak igényét észlelték - a közösség szolgálatába tudtak állítani. Mivel Smajda István képeit megrendelésre festette, személye és művei megismerése a népi vallásosság kutatásának feladata elsősorban. Smajda működésének megismerésével - úgy érzem - sikerült egy példán bemutatni az elit és a népi kultúra bonyolult kölcsönhatását. Smajda tevékenységén keresztül megismerhetjük a kultuszközvetítés egy példáját és módszerét is. . 118
