Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Sándor Ildikó: Milyenek a "szent emberek"?
Kalocsa, 1993. november 15-19. A laikus vallási vezető komplex lelki gondozást végez hívei, a hozzá fordulók körében. Tevékenysége a következő elemekre bontható: Spirituális tevékenység Házi áj tatosságokat szervez és vezet, ahol a hivatalos liturgiát többé-kevésbé követve közösen imádkoznak, énekelnek. A gyülekezetét szervező és vezető szent ember tudatosan törekszik arra, hogy személye körül rendszeres, strukturált vallásos közösség (paraszt ecclesiola) alakuljon ki. Mentális gondozás Szanyi Mikó Borbála és Borku Mariska gyülekezetszervezői tevékenységét a publikus szférában végezte, emellett betöltött egy az intim szférára vonatkozó lelki gondozói, tanácsadói funkciót. Bárki bármikor mehetett, „ha a lélek indította”. Valamennyi megkérdezett ezt a sztereotip formulát használja, ha megkérdik. Egy asszony így válaszolt arra a kérdésre, hogy mikor ment el: „Mikor összegyűlt az a keserűség, mindig elmentem.” Ezt a szolgáltatást gyakorlatilag csak a nők vették igénybe (holott a gyülekezetbe családostól jártak). Az asszonyok elmentek, hogy négyszemközt elpanaszolják a bánatukat és tanácsot kérjenek. A próféta meghallgatta a hozzá fordulókat, de sosem adta tovább a hallottakat. (A nők emancipálatlanságuk miatt a publikus szférából teljesen kiszorultak, ezért fordultak ehhez a konfliktuskezelési módszerhez.) Míg a házi istentiszteleteknek kötött ideje volt (péntek délután Szanyi Mikó Borbáláék házában, vasárnap a 2 istentisztelet között valamelyik hívénél), addig lelki segítségért bármikor lehetett menni. Abbahagyta a munkát, bármivel is foglalkozott, hogy a hozzá forduló rendelkezésére álljon. E szolgáltatásért honorárium járt. Nem pénz, hanem valamilyen természetbeni juttatás. (Pl. Nem volt tehenük, így gyakran vittek nekik tejterméket.) A viszontszolgáltatás értéke nem volt jelentős, sokkal inkább az aktus maga fontos. A próféta asszony könnyen bele tudott helyezkedni sorstársai élethelyzetébe és igen nagy fokú empátiája révén hathatós tanácsokkal segítette a rászorulókat. A tanácsok egyaránt lehettek gyakorlatias jellegűek és általános erkölcsi útmutatók. Mindemellett titoktartása, diszkréciója is fontos tényező. A lelki gondozás tulajdonképpen a lelkészi szerepkör része. De a falu lelkipásztora mint férfi, ráadásul más társadalmi pozícióból, nem belülről, hanem fentről tekintett a helyzetre, nem volt alkalmas az asszonyok ilyen irányú lelki gondozására. Kornya Mihályt, Timpu Máriát ugyancsak fölkérték családi vagy a gyülekezeten belüli személyes konfliktusok kezelésére, a mindennapokra vonatkozó kérdésekben kikérték a véleményüket. Tényleges gyógyítás Szanyi Mikó Borbála több ízben gyógyította meg a hozzá fordulót az ima erejével. Ilyenkor a beteggel elzárkózott a házában, legfeljebb a hozzá közelálló tanítványok valamelyikét engedte be. A gyülekezet tagjai a ház előtt vártak, sőt, ők maguk is 111
