Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Dobó Márta: Az ibrányi "piritiszták" megalakulásáról
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája kötődtek a velük közösséget vállaló tanítóhoz. (HÁRSFALVI 1981. 107.) A lelkésszel való kapcsolatuk azonban a 19. századi református egyházi élet megromlásának szinte valamennyi vonását magán viselte. A kultúrprotestantizmus eszmekörében tevékenykedő Szikszay András hitelszövetkezetet alapított, gazdasági ügyeket intézett, lelkipásztori feladatait azonban elhanyagolta, sőt, hívei vallásos érzését több ponton sértette. „Inkább ispánnak született, mint papnak. Mint pap anyagias volt és nem volt meg benne az igazi vallásos lelkűiét. Ez rászolgált arra, hogy kialakult a spiritizmus.” - tartják róla ma is. (KATÓ ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSE) A korábban híveivel tartó, pásztornak elismert lelkész típusával szemben megjelenő úriember lelkész alakját és a hívek magára maradásának folyamatát meglepően tisztán látják a faluban: „a parasztságnak nem volt képviselője, rákényszerültek arra, hogy saját maguknak legyenek vallásosak. A papok csak az urak felé törekedtek és a parasztságot magukra hagyták.” (KATÓ ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSE) Bandár Miklós református kántortanító az általa 1891-ben alapított és azóta vezetett Ibrányi Művelődési Kör és Olvasóegylet legintelligensebb tagjaiból - és tehetséges volt iskolai tanítványaiból 1906-ban spiritiszta kört szervezett. Bandár ekkor már az egyik budapesti spiritiszta kör tagja. Innen látta el az ibrányiakat szakirodalommal. Magáról a spiritizmusról a P. Kató-féle gyülekezettörténet így ír: „Ugyanis a spiritizmus úgy tanítja, hogy minden lélek idvezülni fog, aki testi életébe megtér, az már egyenest innen a jó helyre megy, aki pedig meg nem tért, visszajön mint lélek és a spiritizmus tagjai szolgáltatnak erre módot, hogy megtérhessenek azzal hogy testüket átadják az ilyen léleknek, hogy azáltal itt imádkozhassanak és mint megtért lelkek távozhassanak a jó helyre.” (KATÓ é n.) Az összejöveteleken történteket keresztényi jó cselekedetnek tartották tehát. A médium leggyakrabban Szilágyi Ferenc parasztember, vagy felesége volt, az irányítást és a lelkek megtérítését Bandár Miklós tanító végezte. Idővel Keresztelő Szt. János, Gábriel Arkangyal lelke jelent meg, amit igen nagy örömmel fogadtak, hisz mint tanítójuk mondta: „még a budapesti ülésen sem jelentek meg ilyen nagy szellemek.” (KATÓ é.n.) Kiválasztottság-tudatuk megerősödött. Az eddig intellektuális vezetőként tisztelt tanítójukban megtalálták lelki vezetőjüket is. Egy összejövetelen a médiumon keresztül olyan parancsot kapott a tanító, hogy azonnal hívja át Szikszay András lelkészt. Amikor az megjelent, a médium három teológiai kérdést tett fel neki, amikre válaszolni nem tudván megszégyenülve és felháborodva távozott. Az esetet jelentette a főszolgabírónak, aki a spiritiszta kör működését azonnali hatállyal betiltotta. Ekkor a Belügyminisztériumtól akartak működési engedélyt szerezni. Tervük Bandár Miklós 1907-ben történt halála miatt meghiúsult. Spiritiszta összejöveteleiket azonban vezetőjük nélkül is folytatták. Kiválasztottnak érezték magukat egészen addig, míg egy magát prófétának nevező lélek azt nem tanította, hogy „olyan szellem, mint Krisztus egy egész sereg van.” (KATÓ é.n.) Ezen megbotránkozva elégették spiritizmussal foglalkozó könyveiket, és szakítottak e tudománnyal. „így ezen munkájukba megcsalódottak lettek ugyan, de nem bánták meg hogy részük volt benne. Mert megismerték a lélek létezését.” (KATÓ é.n.) 106
