Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Somogyvári Ágnes: Bronzkori telepjelenségek és erődítésnyomok Solt–Tételen (Előzetes jelentés)
SOMOGYVÁRI ÁGNES: BRONZKORI TELEPJELENSÉGEK ÉS ERŐDÍTÉSNYOMOK SOLT-TÉTELEN Somogyvári Ágnes Bronzkori telepjelenségek és erődítésnyomok Solt-Tételen Előzetes jelentés 2006-ban indult el a Tételhegyen az a tervásatás, amelynek során többek között a terület bronzkori településviszonyait is tisztázni szerettük volna. A lelőhely a kutatások megkezdése előtt úgy szerepelt a lelőhelynyilvántartásban, mint közelebbről nem meghatározott bronzkori település. A feltárást megelőzően több alkalommal is sor került terepbejárásra. Az ásatások megindítása előtt 2005-ben Szentpéteri József, a kutatás vezetője többször is szervezett helyszíni bejárást és szisztematikus terepbejárást a területre.1 Ugyancsak 2005-ben Jankovich-Bésán Dénes vezetésével két alkalommal folyt itt vizsgálat,2 ezeken a terepbejárásokon több helyen is rögzítettek régészetijelenségeket. A terepbejárás során megpróbálták egymástól elkülöníthető régészeti lelőhelyekre tagolni a kb. száz hektáros területet. Magát a Tétel központi részét, ahol őskori és Árpád-kori leleteket gyűjtöttek, tekintették egy lelőhelynek (nyilvántartási száma: 42877). A Tétel ÉNy-i részét, beleértve a lejtőt és a lejtő alján túli ellaposodó területet, és ahol ugyancsak őskori és Árpád-kori leletanyag került elő, külön lelőhelynek tekintették (nyilvántartási száma: 27646). A halom D-DNy-i lankás része, ahol őskori leletek kerültek elő, önálló lelőhelyszámot kapott (27743). Végül a DK-i lejtőnél, az egykori buszmegálló területén ugyancsak önálló lelőhelyet jelöltek ki, ez a Tételalja-Buszmegálló lelőhely (52736), ahol őskori, népvándorlás kori és Árpád-kori leletanyagot találtak (1. ábra). Az ekkori terepbejárás során gyűjtött leletanyagban nagy számban fordultak elő - most csak a bronzkort tekintve - a Vatya-kultúra edénytöredékei és kisebb számban az urnamezős kultúra edénytöredékei. Szentpéteri József és munkatársai a bejárásokon tovább tagolták az addig lehatárolt lelőhelyeket, és a Tételen belül négy lelőhelyet különítettek el.3 A lelőhelyek a platóra, a Ny-i, és ÉNy-i lejtőkre terjedtek ki. Ennek a bejárásnak az eredménye a következő volt: az 1. lelő1 SZENTPÉTERI-ROSTA 2006, 306. 2 Jankovich-Bésán Dénes jelentése a terepbejárásról KJM Rég. Ad. 2006.1571. 3 SZENTPÉTERI-ROSTA 2006, 307-308. helyen legnagyobb számban a Vatya-kultúrába tartozó leletanyagot gyűjtöttek, mellette Árpád-kori és késő középkori (14. századi) leletanyag került elő, a felszínen lévő embercsontok temető meglétét is jelezték. A 2. lelőhelyen Árpád-kori és késő középkori leletanyag került elő. A 3. számú lelőhelyen ugyancsak a Vatya- kultúrába tartozó anyagot gyűjtöttek. A Tételtől ÉNy- ra a sík terepen késő középkori, míg az 5. lelőhelyen ugyancsak Vatya-kultúrába sorolható anyag fordult elő (2. ábra). 63
