Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Gallina Zsolt–Gulyás Gyöngyi–Molnár István: Késő Árpád-kori településrészlet Kiskunfélegyháza, Amler-bányából
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 351.«. áoUJit ________________________________aXtltXi turrrdbtygt.} (jjj “‘l’Lr__________________ 2. ábra: Az ordacsehi-bugaszegi földól rekonstrukciója (készítette: Sabján Tibor) 3. ábra: Az ordacsehi-bugaszegi földól rekonstrukciója (készítette: Sabján Tibor) mélyített objektumot tártak fel. Ezek közül csak az egyikben sikerült a D-i oldalhoz csatlakozó bejáratot megfigyelni. A feltárás során azonban egyik objektumban sem találtak értékelhető cölöphelyeket.117 Legutóbb a lelőhelyünk közelében, Kiskunfélegyháza, Csányi-tanya D (KKF 7. lh.) 2008-ban került elő egy nagy méretű, 32 m2 alapterületű épület (137. obj.), ami valószínűleg veremólnak határozható meg.118 Az általunk közölt épületek szerkezeti megoldásait vizsgálva felfedezhetjük, hogy igen gazdag néprajzi anyaggal rendelkezünk a földólak, -istállók körében a Nyírség, a Hajdúság és a Duna-Tisza köze területéről még a múlt század első feléből is (4. ábra). A fentiek alapján az általunk vizsgált veremépítmények valószínűleg gazdasági épületek, számosállat tartására szolgáló földbe mélyített ólak voltak. E megállapításunkat erősíti az a tény, hogy az 5., 12. épületek az alább ismertetendő 30. körárok és a karámként meghatározható 21. 117 V. SZÉKELY 1995,169. 118 ROSTA 2009, 214. 4. ábra: Veremól Nyíradonyból (Sabján 1999. 17 kép) árok mellett helyezkedtek el (1. kép). A veremólnak meghatározott 5. épületben azonban volt nyílt tűzhely, a sarokban levő ún. fűtőgödör. Néprajzi párhuzamok alapján láthatjuk, hogy az alföldi istállók jellegzetes vonása, hogy egykor tűzhellyel is rendelkeztek. Eredetileg a lakóháztól, illetve a lakóövezettől távol fekvő szálláskertekben, ólaskertekben építették őket. Például a Sárréten a tüzelősólak álltak a lakótelken is. Az építmény egyben az állatokat gondozó férfiak lakó- és hálóhelye is volt, s a tűzhely világítást, meleget és főzési lehetőséget is biztosított. Falazatuk anyaga a helyi építészeti gyakorlatnak megfelelően igen változatos. Eredetileg sövény-, illetve ritkábban nádfallal készültek. Tetőszerkezetük a legtöbbször ágasos-szelemenes. A tűz vagy az épület közepén vagy a bejárat mellett az egyik sarokban égett. Az égő tüzet egyszerűen a földre rakták, vagy hogy szét ne fusson, kis gödröt (tűzlik, tűzgödör) ástak neki. Néhány esetben vassalak, olvadék is előkerült a házakból (2„ 5.), ami vasolvasztásra, kovácsműhely közelségére is utalhat. Ebből a szempontból érdekes, hogy egy esetben (3. ház) a kemence mögött feltehetően tűzfogó, illetve tűzvédelem miatt épített agyagfal, egyfajta béllet nyomait találtuk meg. A 10. ház kemencéjének kétnyílású tűztere pedig talán kovácstűz előállítására is alkalmas lehetett.119 Árkok Körárok Az Árpád-kori árkokkal - azon belüli is főleg a körár119 A vaskohászatra utaló egyéb jeleket az Árpád-korból Laszlovszky József (LASZLOVSZKY 1991, 348-349.) és Gömöri János (GÖMÖRI 2000.) gyűjtötte össze. 310
