Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Gallina Zsolt–Gulyás Gyöngyi–Molnár István: Késő Árpád-kori településrészlet Kiskunfélegyháza, Amler-bányából
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 el a felszín alatt, és a jó kapillaritás miatt nem képződik talaj aszály.6 A Duna-Tisza-köze éghajlata nedves, kontinentális, igen csapadékszegény, forró vagy meleg, száraz nyarú adottságokkal rendelkezik. A Kiskunmajsa - Kecskemét - Solt - Baja négyszög a Kárpát-medence legnapfényesebb területe, az évi napsütéses órák száma a 2050-et is meghaladja. Az éves középhőmérséklet Kiskunfélegyháza térségben 10,7-10,8 C° között van, de jelentősek a kilengések. A hőmérsékleti amplitúdó az 50 C°-t is meghaladja. A fagyos napos száma a Kalocsa - Kecskemét vonaltól délkeletre a legkevesebb. A sok napfény és a magas hőmérséklet egyik fontos következménye, hogy az éghajlat szárazságba hajlik. Az évi csapadékátlag Kiskunfélegyháza térségében 550 mm körüli, azonban ennek jelentős része hó alakjában hullik le. Emiatt gyakoriak az aszályos időjárási helyzetek. A nagytáj éghajlatát a sajátos helyi földrajzi viszonyok határozzák meg. A kiterjedt homokterületek feletti Jégrétegekben nagy a napi hőingadozás, a légnyomást állandóan alacsony értékek jellemzik. Emiatt gyakran támad viharos erejű szél. A tavaszi szelek könnyen elhordják a homokot, kiszárítják a télen tárolt talajnedvességet. Az uralkodó szélirány ÉNy-i és É-i.7 A Homokhátság felszíni vizekben - a futóhomokos jellege miatt - igen szegény. A területen folyóvízhálózat csak kis mértékben figyelhető meg.8 Kisebb állóvizek, ún. lapos szikes tavak a homokbuckák között alakultak ki, azok vonulását követik. Jelentős a szikes tavak és az időszakos vízállások száma, ez még nagyobb volt a belvíz- és folyószabályozás előtti időkben. A tavak ágyát a régi folyóvölgy-kanyarulatszakaszok, holtágak, lefolyástalan mélyedések, semlyékek, deflációs szélbarázdák alkotják. Nedvesebb évek tavaszán ez a térség „ezerkistó” vidéke Alföldünknek. Ilyenek a nagyobbak közül például a Péteri-tó, a Fehér-tó, ezek mellett megszámlálhatatlan kisebb, időszakosan vízzel telt szikes van. A térség egyik leggyakrabban belvizes területe Kiskunfélegyháza térsége.9 Kisebb felszíni vízfolyások ma is megtalálhatók a környéken, mint a Csukás-éri főcsatorna, Félegyházi-vízfolyás, Dong-ér, Gát-ér vagy Kővágó-ér. Ezek a mai vízfolyások, akárcsak a régészeti 6 ANDÖ 1984, 51-53., 14. ábra. 7 ANDÓ 1984, 30-43.; CSATÁRI 1986, 8-9. 8 CSŰRI 1998,158. 9 ANDÓ 1984,42-43., 48. lelőhelyek mellett megfigyelhető egykori vízfolyások medrei is az ÉNy-DK-i irányt követik. Lelőhelyünk közelében a Tisza felé igyekvő Félegyházi vízfolyás található. A terület természetes növénytakaróját a földmintákban található pollenek segítségével lehet rekonstruálni. A jégkorszak után megemelkedett a hőmérséklet, így a melegkedvelő lomberdők és a füves területek terjedtek el a lápokkal, mocsarakkal, sztyepp-foltokkal tarkított tölgyerdő vidéken. Kr. e. 2500-tól napjainkig a szubatlantikus fázisban már szárazabb a klíma. Az Alföld erdeiből megfogyatkozott a bükk, gyertyán és sok más erdőtársulás, jelentősen nőtt az erdős sztyepp terület. Nem csak a természet, az ember is alakította a környezetet. Az itt élő embernek mindig komoly nehézségekkel kellett szembenéznie. A mélyebb fekvésű területeken a ritmikus kiszáradás nyomán kialakult szikesedés, az időszakos vízborítás problematikájával kellett szembenézniük a területen megtelepedett közösségeknek. Ugyanakkor a homokhátakon az erózióveszély következtében csak kisebb települések alakulhattak ki, mert a jelentősebb kiterjedésű szabad homokfelszínek kialakulása nyomán azonnal megindulhatott a futóhomok mozgása, tehát a mélyebb fekvésű területeken árvízveszéllyel, a tetőszinteken erózióveszéllyel kellett számolniuk. A különböző történelmi korszakokban, a különböző kulturális elemek által meghatározott életmód másmás módon hatott a környezetre. Az Árpád-korban e tájon megtelepedő magyarság már földművelésre alkalmas földeket talált. Az emberi beavatkozás és a nagyállattartó életmód (állatok taposásának eróziója és a túllegeltetés) a késő bronzkortól kezdve a szarmata korban, az avar korban és a 10-13. században futóhomok mozgásokat idézett elő, ahogy ezt Kiskunhalason egy lelőhely feltárása során megfigyelték.10 A 13. század közepére tehető erdőregenerálódás a tatárjárás okozta elnéptelenedéssel magyarázható. A 13-15. században a füves pusztára jellemző növényfajták dominanciája vehető észre. Erre az időszakra nem jellemző a gabonanövények termesztése. Ez az, az időszak, mikor a nagyállattartó kunok legeltették óriási csordáikat a Duna-Tisza közén. Az erdőirtások, a legeltetés, a lecsapolások alakították ki a tájat, különösen a késő középkorban. A középkor 10 NYÁRI - ROSTA 2009, 29-33. 276
