Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Biller Anna Zsófia: Solt–Tételhegy feltárásának állatcsont leletei
BILLER ANNA ZSÓFIA: SOLT-TÉTELHEGY FELTÁRÁSÁNAK ÁLLATCSONT LELETEI magasabb száma a másodlagos hasznosításra (gyapjú felhasználásra) utal. Legnagyobb mennyiségben a húsos végtagok csontjai fordultak elő, majd a száraz végtagok, a fejtájék, az ujjpercek és a törzs csontjai (21. kép). A juh és a kecske csontmaradványainak elsődleges helye a kiskérődzők kiemelkedő szerepét tükrözi a korszak húsfogyasztásában. Tíz esetben (hosszúcsontokon, medencén, állkapcson, csigacsonton és sarokcsonton) lehetett égést megfigyelni. A talaj savassága egy karcsonton, a külszíni folyamatok nyomai egy combcsonton és egy sípcsonton voltak láthatók. Kutyarágás két karcsonton, egy medencetöredéken, egy lábközépcsonton és egy patacsonton volt. Vágásnyom egy sípcsonton és egy karcsonton volt. Eszközt több esetben is készítettek kiskérődzők csontjaiból. Előkerült egy kalcinálódott, és a medialis oldalán lecsiszolt csigacsont (16. kép), amelynek analógiája az Árpád-kori Vácról ismert.18 Egy orsócsontból készített ad hoc eszköz (lyukasztó, ár?; 17. kép) nem kifejezetten jellemző a középkorra, inkább őskori csonteszköz típusra emlékeztet. Ez utalhat rétegkeveredésre, de egyszerű eszközöket csontból a középkorban is rögtönözhettek. Egy kecske szarvcsap töredéke alapján prisca típusú kecskét lehetett meghatározni. A házilovak csontjai közül 3 fiatal és 27 kifejlett állaté volt. A többi töredék életkora kérdéses. A döntően kifejlett állatok maradványai a lóhúsevés visszaszorulását, és a ló fizikai erejének fokozott kihasználását tükrözik. A húsos végtagok csontjai fordultak elő a legnagyobb mennyiségben, majd a fejrégió, a száraz végtagok, az ujjpercek és a törzs csontjai (21. kép). Egy kifejlett állat hátcsigolyáján tumoros, durva elváltozás nyomaként exostosisokat lehetett megfigyelni az ízületi felszínek körül és az izületi felszíneken, valamint a tövisnyúlvány (processus spinosus) tövében. Kutyarágás egy sípcsonton, egy könyökcsonton és két ujjpercen volt. Feldarabolás nyomai nem voltak. Egy kézközépcsont- ból szántalphoz hasonló, ám kérdéses funkciójú tárgyat készítettek. Az eszköznek csak egy kisebb töredéke, a dorsalis felületén lecsiszolt és a palmaris felületén lyukkal ellátott proximalis epiphysise maradt fenn (18. kép). Marmagasság számításához egy lábközépcsont (GL: 262 mm), egy orsócsont (GL: 340 mm) és egy sípcsont 18 BARTOSIEWICZ1995. (GL: 350 mm) méretadatait lehetett felhasználni.19 Ezek alapján egy 136,9 cm-es és egy 147,5 cm-es és egy 152,6 cm-es marmagasságú lovat lehetett rekonstruálni. A 136,9 cm-es ló a közepes, míg a másik két állat a magas méretkategóriába tartozott. Házisertésből 26 fiatal és 9 kifejlett állat csontjai fordultak elő. A fej csontjai szerepeltek a legnagyobb mennyiségben, majd a húsos végtagok, a törzs, az ujjpercek és végül a szárazvégtagok (21. kép). Bárdolás nyomát egy bordatöredéken, vágás nyomát a pedig egy fiatal állat lapockáján sikerült azonosítani. Ezek az adatok a jelentős mértékű sertéshúsfogyasztásra utalnak. Égést egy állkapocs töredéken lehetett megfigyelni. Egy állcsont töredékén a háziasítás jó jelzőjének számító fogtorlódás volt tapasztalható. Egy 3. lábközépcsontból egy 5 mm átmérőjű lyuk fúrásával és a felület lecsiszolásával, bemélyítésével bú- gattyút (egy egyszerű hangkeltő játékot) készítettek (19. kép). Házikutyából 2 fiatal, és 10 kifejlett példány csonttöredéke került elő. A kutyahús fogyasztása kizárható. Egy idős kutya állkapcsán foghiányt lehetett tapasztalni. Egy kistermetű állat alkarcsontjain pedig diszlokációval gyógyult törést (20. kép). Ez a törés nagymértékű végtagtorzulással járt, ami nagyban megnehezíthette az állat járását. A csontok összeforrása azonban arra utal, hogy az állat még tovább élt a sérüléssel, így feltételezhető, hogy gondozták. Egy vadállat hasonló sérülést valószínűleg nem élt volna túl. A 20 töredék mérete alapján három kicsi, rókánál alig nagyobb, két közepes és egy nagytestű, a németjuhászéhoz hasonló méretű kutyát lehetett azonosítani. Marmagasságokat a 130. objektum majdnem teljes kutyaváza alapján lehetett számítani.20 A karcsont, az orsócsont, a könyökcsont, a combcsont és a sípcsont alapján egy 46,2 és 51,2 cm közötti, átlagosan 49 cm-es marmagasságú, közepes testű kutyát sikerült rekonstruálni. A leletanyagból egy házimacska majdnem teljes csontváza ismert (229. gödör). Előkerült a koponyája, állkapcsa, jobb lapockája, medencetöredékei, gerincoszlopának több darabja, a keresztcsontjának töredéke, bordái, jobb és bal kar- és alkarcsontjai, combcsontjai, síp- és szárkapocscsontjai, valamint kéz- ill. lábközép 19 KIESEWALTER 1888. 20 KOUDELKA 1885,127-153. 213
