Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Biller Anna Zsófia: Solt–Tételhegy feltárásának állatcsont leletei
BILLER ANNA ZSÓFIA: SOLT-TÉTELHEGY FELTÁRÁSÁNAK ÁLLATCSONT LELETEI megfigyelni. Ez az agancs feldolgozására utal. Vaddisznóból egyetlen csigacsont származott (12. kép). Teljes hossza alapján (GL: 47 mm) egy 84 cm-es marmagasságú vaddisznót lehetett azonosítani.11 Róka esetében három kifejlett egyed maradványa (két állkapocs- és egy sípcsont töredéke) került elő három különböző objektumból. A fejtájéki csontok a rókaprém felhasználására utalnak. A húsfogyasztásban nem lehetett szerepük. Az egyik állkapocs kalcinálódott volta egyértelművé teszi az Árpád-kori eredetét, az állat nem utólag ásta be magát a lelőhely anyagába. A borznak egy állkapocs töredéke került elő. Húsának fogyasztása nem valószínű, szőrméjét hasznosíthatták, vagy kártevő lévén elpusztították. Mezei nyúlból két bordatöredék, egy sípcsont és egy karcsont a hozzá tartozó könyökcsonttal ismert. Ez utóbbi összefüggő vázrész egy fiatal nyúl maradványa volt. Ezek a húsos végtag és a törzsrégió kategóriájába tartoznak (12. kép). Az egyik bordatöredéket a talaj savassága kezdte ki. A nyulak húsát és bundáját egyaránt felhasználhatták. A hörcsög, mint korábban említettem, lehetséges, hogy későbbi korokban került a lelőhely anyagába. Előkerültek továbbá ürge maradványok is. Ez a faj a füves területeket részesíti előnyben. A fogolynak jobb és baloldali tibiotarsusa és combcsontja került elő. Fiatal madárhoz tartoztak. Eredetileg az erdős pusztákon és néha mocsaras területeken éltek, de fokozatosan mezei madárrá, sőt, mezőgazda- sági kultúrát követő fajjá alakultak. Nem vonuló madárfaj.12 A halak közül kisebb testű pontyféle és csuka maradványai ismertek. A vad fajok életmódjukból adódóan fás, bokros, részben nyílt területre utalnak. A nagyvadak előfordulhattak az ember lakta területek közelében is (akárcsak a borz), akár kártevőként is. A halak folyóvíz közelségét, a fogoly a megművelt, mezős-bokros területeket jelzi. Az egyes objektum típusok állatcsont-anyaga Az egyes objektumtípusok fajok szerinti összetétele alapján jól látszik, hogy a házakból került elő a legtöbb csontmaradvány, a cölöplyukak és a templom viszont alig tartalmazott állatcsontokat (V. táblázat). 11 TEICHERT 1975.b, 237-292. 12 FARAGÓ 2009,180-181. A fajokat tekintve a gödrök és a házak hasonlóan gazdagok, és mindkét objektumtípus esetében a húsos végtagok csontjai a jelentősek. Ez bizonyítékul szolgálhat az elsődleges hasznosítás túlsúlyára. Arányaiban mindkettő esetén megfigyelhető a sertés-kiskérődző- szarvasmarha hármasa, amelyből a legtöbb a sertés. A gödrökben jóval nagyobb a puhatestűek (a nyitott gödrök természetes csapdául szolgálhatnak a szárazföldi puhatestűeknek), a házakban pedig a baromfi csontok száma. A vad fajok a házakban, a gödrökben és az árokban fordulnak elő. Ez a ház lakójának magasabb rangjára utalhat. A főbb húshasznú háziállatok közül a kiskérődzők az összes objektum típusban szerepeltek, a szarvasmarhák a cölöplyukak kivételével mindben, a többi faj pedig változó előfordulású. A gödrökben lévő állatcsontokat feltételezhetően elsődlegesen dobták oda. A településen nem hevertek szanaszét. Erre utal a kevés kutyarágta csont is. A házak állatmaradványai azonban inkább utólagos feltöltődés következtében jutottak oda. V. táblázat gödör (11) árok(1) kemence (2) rr) N JZ cölöplyuk (2) templom (1) Szarvasmarha 3 1 1 32 0 2 Juh/Kecske 14 5 5 45 1 2 Háziló 1 0 0 7 0 0 Házisertés 20 6 2 62 0 0 Házikutya 5 0 0 2 0 0 Gímszarvas 0 1 0 1 0 0 Vaddisznó 0 1 0 0 0 0 Vörös róka 1 0 0 2 0 0 Eurázsiái borz 1 0 0 0 0 0 Mezei nyúl 2 0 1 1 0 0 Közönséges ürge 0 0 1 0 0 0 Közönséges hörcsög 5 0 0 3 0 0 Madár 5 0 0 14 0 0 Halak 1 0 0 2 0 0 Puhatestűek 31 11 0 15 1 0 ÖSSZESEN 89 25 10 186 2 4 Az Árpád-kor egyes korszakainak állattartása Az Árpád-kor három szakaszának összes állatcsont maradványait (a sírok maradványaival együtt) érdemes külön is vizsgálni a három főbb gazdasági haszonállat arányain keresztül (13. kép). Az Árpád-kor korai szakaszában a szarvasmarha töredékszáma volt a legjelentősebb, s ezt követték a kispatások és végül a sertés. A középső Árpád-korban a sertésé a főszerep, amelyet a kiskérődzők követnek, a szarvasmarha száma pedig je211
