Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Gyulai Ferenc: Solt–Tételhegy régészeti lelőhely archaeobotanikai kutatása
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 jelentősebb az ugyancsak innen származó haynaldfüve szenült csupasz szemtermése. Az eredendően mediterrán elterjedésű, homoktalajokat kedvelő és viszonylag nagy szemtermésű pázsitfűféle egyike a potenciális vad gabonaféléknek. A vélhetően az őskorban a Kárpát-medencébe került növénynek ez a legkorábbi archaeobotanikai előfordulása. Annak ellenére, hogy csupasz szemének csírapajzs felőli része letörött, mégis annak alakja és mérete, de főként bazális részének jellegzetes kidomborodása minden kétséget kizár. Árpád-kor Az ehhez a korhoz rendelt mintákban talált növényfajok termőhelyi igényeit figyelembe véve elvégeztük azok ökológiai csoportosítását (3. táblázat). Vizsgálatainkat a kimutatott fajokra és azok diaspóráira egyaránt kiterjesztettük. Kimagasló számú: 92 növényfaj 1152 db magját/termését találtuk meg. Ezek kisebb részben a mintákban véletlenszerűen előforduló vegetációelemek, nagyobb részben az emberi tevékenységgel összefüggésben álló ún. palaeo-etnobiocönózis tagjai. Nagy számuk miatt segítségükkel nagy biztonsággal végezhetünk kömyezetrekonstrukciót. Belőlük változatos természeti és települési környezetre következtetünk. A településjelző ún. szinantrop növényfajok száma magas. Termőhelyi viszonyok tekintetében pedig különbözők. Mindez a település kiterjedésére, változatos életterére enged következtetni. Természetesen ebbe nemcsak a házak és környezete, de a karámok, az utak, árkok, állatjárta területek egyaránt beletartoznak. Ezek a szinatropizációval kapcsolatba hozható növényfajok minden emberi behatásnak, állatok taposásának kitett területen közönségesen előfordulnak, ott ahol a talaj tápanyagban, különösen nitrogénben gazdag, esetleg trágyázott. Vízellátottság szempontjából a ruderális növényfajokat nedves, átlagos és száraz termőhelyre oszthatjuk. Eloszlásuk azonban közel sem egyenletes. Legkevesebb a nedves területről származó, valamivel több a száraz élőhelyről bekerült, de legtöbbjük mégis átlagos vízellátottságú termőhelyi igényű volt. Nedvesebb részekről származott a borzas sás (Carex hirtd) és a réti lórom összesen 3 db diaspórája. Érdekes, hogy mindkét faj az 55. veremház betöltéséből került elő. Száraz területekről valamivel több, 4 faj 17 db magja került be: fali kányazsázsa, apró mályva, parlagi füstike, bolondító beléndek. Ezek közül az első kettő ugyancsak a fent említett veremházból, míg az utóbbi kettő egy gödörből, a 294. sz. objektumból származik. A taposásos gyomfajok túlnyomó többsége (9 faj 239 db magja) azonban átlagos vízellátottságú részekről került be, mutatva hogy a települési környezet elsősorban ilyen lehetett. Eloszlásuk közel sem egyenletes. A fehér libatop például majdnem minden objektumból kimutatott. Legtöbb magja mégis az 55. veremház és a 7. gödör mintáiban volt. Az erősen mérgező bürök félkaszatja és a porcsin vagy madárkeserűfű magja négy objektumban (176., 282., 294. gödör, 55. veremház), a fehér mécsvirág magjai három objektumban (176., 282. gödör, 55. veremház), csakúgy mint a kúszó boglárka három mintában (55. veremház, 7., 294. gödör) volt jelen. Két mintában fordult elő a repcsény- retek (282. gödör, 55. veremház) és a nyári perje (176. gödör, 55. veremház). Egy-egy objektumhoz kötődik a vadrezeda (.Reseda lutea) (282. gödör) és a mezei ászát (294. gödör). Az őszi vetésű gabonagyomok még nagyobb bőséggel fordulnak elő. Az ide tartozó fajok száma 29, maradványaik száma 152. Ezek a következők: ádáz (Aethusa cynapium), közönséges tarackbúza, konkoly (.Agrostemma githago), kalinca ínfű, nagy ugar-pa- lástfű, héla zab (Avena fatua), vadkáposzta (Brassica campestris syn. B. rapa subsp. campestris), mezei rozs- nok (Bromus arvensis), puha rozsnok, gabonarozsnok (B. secalinus), fedél rozsnok (B. tectorum), kék búzavirág, apró vagy folyondárszulák, pirók ujjasmuhar (.Digitaria sanguinalis), szulákkeserűfű, ragadós galaj (Galium aparine), gyanús galaj (G. spurium), vörös szarumák, mezei csormolya (Melampyrum arvense), orvosi somkóró, egynyári szikárka, csillagfű (Sherardia arvensis), vadrepce (Sinapis arvensis), tarlóvirág (Stachys annua), cicó, tarlóhere vagy here-hura, fogas galambbegy (Valerianella dentata), repkényveronika (Veronica hederifolia), mezei árvácska. Az őszi gabonagyomok magas száma megerősíti, hogy az itt talált gabonafélék többnyire őszi vetésűek voltak. A középkori gyomexplózió összefüggésben áll a talajelőkészítés és földművelés színvonalának emelkedésével. Közöttük egyaránt megtalálhatók az alacsony- és hosszúszárú növények, ezért minden bizonnyal alacsonyan, a gabonafélék szalmaszárak alsó harmadát átvágva, kaszával arathattak. Ezeknek a gyomfajoknak a diaspórái elsősorban két objektumból (176., 282. 180
