Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Fóthi Erzsébet–Bernert Zsolt: A solt–tételhegyi Árpád-kori temető antropológiai vizsgálata
FÓTHI ERZSÉBET - BERNÉRT ZSOLT: A SOLT-TÉTELHEGYI ÁRPÁD-KORI TEMETŐ ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATA Fóthi Erzsébet - Bemert Zsolt A solt-tételhegyi Árpád-kori temető antropológiai vizsgálata Solt-Tételhegyen Szentpéteri József vezetésével 2007- 2009 között végzett ásatások alatt az Árpád kori temetőben 108 sír került feltárásra, ebből a rátemetések miatt ennél több, összesen 125 ember maradványai kerültek elő. A csontokat a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában 2009.32.1.-2009.32.123. számokkal leltároztuk be. A csontanyag rendkívül jó állapotban maradt meg. Az antropológiai vizsgálat elsősorban erre a leletanyagra terjedt ki. A muzeológiai kutatásunk során azonban nyomára bukkantunk a korábbi, az 1886-1887-ben történt régészeti feltárásokon előkerült leletanyag egy részére is. Az akkori régészeti feltárásokon részt vett Török Aurél, a hazai antropológia úttörője is, aki az általa alapított antropológiai gyűjtemény számára megmentett 20 koponyát, amelyeket részben Benyovszky Sándor gróftól kapott, részben maga gyűjtött. Török Aurél tízezres méretű koponyagyűjteménye részben megsemmisült, de mintegy fele megmaradt és ma a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában található az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) tartós létété formájában. Török Aurél eredeti leltárkönyvei ugyan ma már nem fellelhetők, de a Bartucz Lajos által készített leltárkönyvek - az 1930-as évekből - megvannak. Ezen leltárkönyvek húsz, a Tételhegyről (Titéli halom) származó koponyáról tanúskodnak, amelyek a rajtuk olvasható felirat alapján is hitelesítve megvannak. Nem szerepel viszont sírszám a koponyákon, ezért a vizsgálatokba ugyan bevontuk ezt az anyagot is, de nem vontuk egybe a legutóbbi feltárások sírjaival. Az antropológiai vizsgálatokban a következő módszereket alkalmaztuk: A morfológiai nem meghatározásánál a koponyán 8, a mandibulán 4, a vázcsontokon 9 nemi dimorfizmust mutató anatómiai jelleget vettünk figyelembe.1 A biológiai életkor becslésére az infans I. és infans II. korcsoportúaknál a fogak fejlettségi fokát,2 valamint a végtagcsontok hosszát.3 Juvenilis korcsoportúaknál 1 ÉRY ET AL. 1963.; ÉRY 1992. 2 SCHOUR - MASSLER 1944; UBELAKER 1989. 3 Stloukal - Hanákovácit. ÉRY 1992. az osszifikáció mértékét vettük figyelembe.4 Felnőttek esetében a biológiai életkort az os pubis facies symphyseosa felszíni változásai5 és koponyavarratok csontosodásának mértéke6 alapján becsültük. Figyelembe vettük a bordák sternális végének alakulását,7 továbbá a maradó fogak kopottságát is az életkor korcsoporti becslésére.8 A méretek és indexek felvételében Martin - Saller munkáját követtük.9 Mindkét oldal végtagcsontjain vettünk fel méreteket. A méretekből jelzőket számoltunk. A koponyajelzők osztálykategorizálását Alekseev - Debec ajánlásai alapján végeztük el.10 A termet becslését Sjovold11 és Bemert12 módszere alapján végeztük. Vizsgálati eredmények Demográfia Az alapvető halandósági adatokat tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a 125 egyén között 39 gyermek volt. Ez a várható gyermekhalandósági értéknél némileg kisebb. Leginkább az egy évesnél alacsonyabb életkorú gyermek halottak hiányoznak a temetőből. Várt arányuk a teljes népesség mintegy harmada; a solti temetőben viszont csupán 5% volt a gyerekek aránya. Ez a csecsemők vázmaradványainak sekélyebb sírokba temetésével, ezért azok megsemmisülésével, valamint a kis, vékony csontok fokozottabb dekompozíciójával függhet össze, de a csecsemőkre vonatkozó eltérő temetési szokások sem zárhatók ki. A felnőttek között 35 férfi és 47 nő volt; 2 felnőtt (és 2 serdülőkorú) nemét nem lehetett meghatározni. A nemi egyenetlenség a szokottnál és vártnál jelentősen nagyobb. A fiatalabb életkorokban (15-24 év) lényegesen magasabb a nők halandósága, mint a férfiaké. Ez a terhessé- gi szövődmények, a szülések és a vetélések mortalitási 4 SCHINZ et al. 1952; FEREMBACH et al. 1979. 5 TODD 1920. 6 NEMESKÉRI et al. I960.; ME1NDL - LOVEJOY 1985. 7 t$CAN et al. 1984. 8 Perizonius cit. ÉRY 1992.; HUSZÁR 1976. 9 MARTIN - SALLER 1957. 10 ALEKSEEV - DEBEC 1964. 11 SJ0VOLD 1992. 12 BERNÉRT 2005. 135
