Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Takács Miklós: A solti Tételhegy középkori települései (Előzetes jelentés)
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 hogy viszonylag hamar, már a 13. században feltűnik a vörös sávos festés a fehér színű kancsókon és korsókon.17 De itt is feltűnik egy-egy, az adott régióban ritka darab. így például a 104-es objektumban, azaz a bronzkori sáncárokra ráásott egyik Árpád-kori árokban egy olyan bézsszínű bögre18 darabja is napvilágra került, amelynek bordázott volt a nyaka. Ugyanígy az is e tájegységre jellemző, hogy viszonylag korán, az Árpád-kor végi rétegekben feltűnik egy-egy belső felületén mázas asztali edény apró darabkája.19 A valódi újdonságot nem e töredékek jelentik, hanem egy olyan edénydarab, amely még 2005-ben, a Templomdomb egyik első bejárásán került napvilágra. Egy olyan grafitos agyagú nagyméretű, robusztus fazék peremdarabjáról van szó, amely az osztrák importkerámia legrégebbi, 11-12. századi formakincsébe sorolható. E töredék kultúrtörténeti jelentősége is igen nagy - a megformált edény meglehetősen egyszerű részletformái ellenére is. Ilyen importedények ugyanis az adott korban csak a nagyobb, azaz a falusias településeknél jelentősebb szerepet betöltő településeken szoktak előkerülni20 - egyetlen mikrorégió, Vác környéke21 kivételével. A solti darab előtt ilyen lelettel csak egy település dicsekedhetett a Duna-Tisza- köze belsejében: a pusztaszeri monostor mellett létesített, egyértelműen protourbánus jelleggel bíró település.22 Összefoglalva a fentebb csak röviden utalt kronológiai fogódzókat: a templomhegyi feltárások során kibontott edénytöredékek az Árpád-kor középső, illetve kései harmadára keltezhetők, néhány, igen ritka és talán a korai Árpád-korra datálható darab kivételével. A leletanyag tehát arra utal, hogy a Templomdomb a 12. században vált sűrűbben lakottá, és e település túlélte a tatárjárást. Azaz, a tételhegyi Templomdomb az Árpád-kor végén is, sőt még az Anjou-korban is lakott maradt. A Tételhegy északi szélének Árpád-kori településtörténetét tárgyaló, rövid áttekintésünk végén a templom- dombi, Árpád-kori település jellegéről kell szólnunk, a 17 B1CZÓ 1976,348. old., ill. 334. old. ill. 3. kép. 18 A bézsszínű kerámiáról lásd: SIMONYI2010,4. 19 Az első ilyen a Pest megyei Abonyról került múzeumba. A benne elrejtett pénzek időrendje alapján 1240 körül kerülhetett földbe: PARÁDI 1963,208. old. 20 TAKÁCS 2010,131-143; PÉTERFI2013. 21 MRT 9,50.1.1,10. 22 VÁLYI 1995, valamint 269. old., 279. old., 2. kép 4. feltárások egyik legérdekesebb értelmezési kérdéséről. Előre bocsátva, hogy e kérdésre is csak a feltárások során összegyűjtött leletek teljes feldolgozása után tudunk majd megfogalmazni végleges igényűnek szánt választ. Első megközelítésben a feltárt települési objektumok és leleteik egy Árpád-kori falusias településnek is tűnhetnének. Miközben számos olyan lelet akad, amely egy ilyen azonosítást egészen egyszerűen nem támogat. A lelőhely intenzitása, azaz a települési objektumok sűrű elhelyezkedése még önmagában nem lenne nyomós érv, de e megfigyelés kiegészül azzal, hogy a veremházak egy részét - jelesül a 200-as és a 201-es objektumot - a kor átlagánál jóval gondosabban építették meg. A fontosabb érvek az ún. apró leletek egy-egy, a falusias településekre egyáltalán nem jellemző típusa alapján fogalmazhatók meg. Így az Árpád-kori, Duna-Tisza közi falvakra egyáltalán nem jellemző a korai, tehát 11-12. századi osztrák importedény, vagy a süttői tömött vörös mészkőből faragott sírkő. Ha pedig ezeket leleteket kiegészítjük a Tételhegy északi szélének fémkeresős átvizsgálása során gyűjtött, Árpád-kori pénzek számával, egy négylábú állatot formázó, bronz aquamanilé darabjával, illetve két darab, figurális ábrázolást hordozó bronzverettel (talán ládikaverettel?), amelyek egyikét limogesi-i zománc is borít, olyan körbe kell vizsgálódásunkat áthelyeznünk, amely egyértelműen túlmutat a kor falusias településein. (A fémkeresővel lelt tárgyakat Bácskái István és Bálint Marianna mutatja be kötetünk egy másik tanulmányában.) E leletek alapján egy olyan település anyagi kultúrájának a képe rajzolódik ki, amelyhez hasonlót az Árpád-kori Magyarországon adminisztratív, illetve egyházi központjai mellett lehet kimutatni. Párhuzamként az győri, esztergomi, veszprémi, vár közelében egykor létesített települések leletei,23 vagy - ha közelebbi példára vágyunk - a Pest, Székesfehérvár vagy Ópusztaszer melletti Árpád-kori telepek leletei kínálkoznak. Olyan sajátos, „kétarcú” településekről van szó, amelyek első ránézésre falunak tűnhetnek ugyan, de leletanyagukban rendszeresen felbukkannak olyan tárgyak, amelyek e közegen egészen egyszerűen túlmutatnak.24 Két kiragadott példaként 23 Összefoglalóan az ilyen települések elemzéseiről: GEREVICH 1990, 26-50. 24 Az ilyen települések sajátságait alábbi dolgozatunkban igyekeztünk körvonalazni: TAKÁCS (sajtó alatt 1). 116
